Seite - 563 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

563 Beriszló István után Csernovics Iván viselte a despota czímet. A despotai méltóság ezentúl csak egyszer tűnik még föl. Brankovics György volt ez a despota, a kinek regényes sorsát érdemes elbeszélnünk. 1645-ben Borosjenőn született, s Brankovics Száva erdélyi metro- politának testvér-öcscse volt. Minthogy a régi, Brankovics fejedelmi családból való származását állítá, Makszim ipeki szerb patriarcha 1663 szeptember 2 8-án a drinápolyi székesegyházban ünnepélyesen szerb despotának avatta föl. Brankovicsnak fontosabb politikai tevékenysége tulajdonkép csak 1680-ban kezdődik, mikor a rendelkezésére álló eszközökkel Lipót király érdekei mellett a szerbek között mozgalmat indított. Lázár czár (knez) koporsója a ravanicai zárdában. A király 1688 szeptember 20-án érdemei elismeréseűl podgoriczai előnévvel magyar grófi méltóságot adományozott neki, egyúttal a Brankovics fejedelmi háztól való származását is elismerte. Az adománylevél Brankovics messzemenő jogait is elismeri, midőn ezeket mondja: „Te Georgium Brankovich in haereditate praespecifacturum Hercegovinae Syrmiae et Joannopolis (in qua finorum Vlaska et Batska continentur) districtum confirmandum esse diximus." Brankovics most fölötte élénk tevékenységet fejtett ki, s a török ellen a legnagyobb szerencsével harczolt. A szerbek lelkesedve küzdöttek zászlaja alatt, melyre ő jelszóul Szerbia újra fölállítását írta. A szerb vezetőnek gyors és jelentős vívmányai és amaz alapos kilátás, hogy sikerülni fog igényeit Szerbia uralmára valósítania, a császári sereg vezére, Lajos bádeni őrgróf előtt igen gyanúsaknak tűntek föl. 71*