Seite - 564 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

564 „Brankovics — írja az őrgróf'1689 julius 26-án a Szendrőtől egy órányira fekvő Lepából Lipót királyhoz — elárasztja a tartományt proklamá- cziókkal, melyekkel a népet magához és fegyverre szólítja. Szerbia, Bosznia, Moesia, Thracia, Bulgária és Szerémség örökös despotájának írja magát. Eszéktől Konstantinápolyig minden tartomány az övé, s tényleg uralkodni akar fölöttük!" Lajos őrgróf egyúttal utasítást kért a királytól, mi módon jáijon el ebben az ügyben. Lipót 1689 augusztus l-én ezeket válaszolta: „A mi Brankovicsot illeti, legyen oly szíves kedvességed, s valami ügyes módon, vagy tán valami ürügy alatt hívassa magához, aztán jól figyelje őt meg, s ha szükséges, fogassa el." Néhány hó múlt el, mielőtt az őrgróf alkalmat talált szándéka valósí- tására, mert Brankovicsot illetőleg így értesíti a királyt 1689 november 7-én a Fetizlam melletti táborból: „Ama Brankovics Györgyöt, a kiről császári felségedet többször legalázatosabban értesítettem, végre sikerűit magamhoz édesgetni, s mivel meggyőződtem, hogy ez a Brankovics nem csupán a felségedtől nyert diplomával űz rút visszaélést, hanem ezen diploma örve alatt magát erővel Szerbia, Illiria, Moesia, Bosznia, Szerémség és egy csomó tartomány despotájává akarja kiáltatni, s végűi, mint eme tartományok egyetlen törvényes örököse, azoknak egyesítését minden palástolás nélkül követeli, a miből, ha még tovább is elnéztük volna, könnyen veszedelmes dolgok fejlődhettek volna, az előadottak miatt én kényszerítve voltam arra, hogy eme Brankovicsot elfogassam, s őt fogolyként innen először Orsovára, azután Nagy-Szebenbe küldjem; az említett diplomát pedig, melynek visszaadására kényszerítettem, további megőrzés végett átadtam az udvari kanczelláriának." A bécsi kormány Brankovicsot 1690-ben Bécsbe internálta, később azonban, mint államfoglyot Egerbe, Csehországba vitette. A szerbek írásban és küldöttségekkel többször megkisérlették Brankovics szabadon bocsátásának kieszközlését, de minden eredmény nélkül. A kérésükre adott válasz rendesen így hangzott: „semmi roszat sem tett, de az állam érdeke így kivánja!" („Nihil mali fecit, sed sic ratio status exposcit!") Brankovics tehát államfogoly maradt. Mint ilyen, huszonkét évig élt és 1711 szeptember 19-én halt meg Egerben. Földi maradványait csak 1734-ben vitték át és temették el a Fruska gorán fekvő krusedoli kolostorba.