Seite - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

566 háborúkban nagy érdemeket szerzett ezredest, Monaszterly Jánost al-vajdává választotta. Az 1691 április 11-én kiadott királyi megerősítés után a patriarcha Monaszterlyt mint al-vajdát valamennyi püspök és népképviselő jelenlétében nagy ünnepélyességek között beiktatta Budán. Ez alkalommal a király a szerb nép katonai és polgári fejévé tette őt. De Monaszterly halála után ezt a méltóságot betöltetlenül hagyták. A vajdai méltóság 1848-ban Supljikác tábornok személyében, de nem régi értelmében, futólag újra föléledt. A krusedoli kolostornak jól rendezett s fontos kéziratokban gazdag könyvtára és nagy értéket képviselő kincstára is van. Itt őrizik ama két pompás evangeliomot, melyeket 1514-ben Pongrácz szerzetes írt, s melyek- nek nehéz ezüst kötéstábláját a kolostor alapítójának, Makszim érseknek, Angelina anyának, továbbá István és János despotáknak arczképei díszítik. A kolostor nagy elfogadó termében függnek a császári hadseregben szolgált nevezetes szerb tábornokok arczképei. A krusedoli kolostor az országúttól kissé oldalt, gyümölcsös kertektől környezve, szép völgyben fekszik; 2582 holdnyi mívelhető földje, nagy marhaállománya és a „Kuvalovo" szóval jelzett dunai halászata a Fruska gora leggazdagabb kolostorává teszik. 1707-től 1720-ig a szerb metropoliták is e kolostorban laktak, s tágas termeiben három szerb nemzeti egyházgyűlést is tartottak. Krusedoltól a Srednji breg (Közép hegy) lejtőjének hoszszában tovább haladva, az ember a nagyságra nézve második kolostorhoz, Grgeteghez ér. A Strasilovo hegy (478 méter) déli alján egy szakadékban fekszik. A kolostor ajtaja előtt magas nyárfák állanak; susogásuk egyesül a Kalinjak patak mély zúgásával. Fekvése fölötte regényes. Grgeteg (Görgeteg) kolostort szintén a szerb fejedelmi ház, még pedig a Brankovics család tagjai alapították. A XV. században keletkezett s Djakovié Izsaiás metropolitától (1691) Nenadovié Pálig (1760) Neradin faluval és Puszta-Bankovcival együtt a szerb metropoliták egyik uradalma volt. A tágas és nagy templom a kolostor-udvar közepén fekszik. A kolostor nyugati része annyira a hegylejtőhöz támaszkodik, hogy az épületből egyenest a szép és gyümölcsben gazdag, terraszokkal ellátott kolostorkertbe jut az ember. Két magas és csomós tölgyfa alatt levő kilátó helyről a szem elbájolva merenghet a Száva völgyének falvai és földei fölött.