Seite - 572 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

572 Az ornithologusoknak és vadászoknak ezen egykori eldorádója a Száva balpartján fekszik, Kupinovo falunál kezdődik, s félkörben éjszak felé tart, Obrez v falunál egyszerre dél felé fordul, s Cenjin és Kupinova greda erdeiben eltűnik, a nélkül, hogy a Szávát elérné. A ki az Obedska bara-t föl akaija keresni, annak Obrez-ben vagy Kupi- novóban kell megszállnia. Ide Zimonyból juthat el leghamarább. Az 1887. év tavaszán az ott költő vízi madarak számát 30.000 párra becsülték. Az ott megfigyelt madárfajoknak elszámlálása, s vadászatuknak leírása messze vezetne czélunktől. Meg kell elégednünk a madárgyarmat fő állományának futólagos megemlítésével. A kit közelebbről érdekel Ausztria- Magyarország eme leggazdagabb madárgyarmata, olvassa el Ettinger, Hodek és mások leírásait. Az énekes madarak népes világáról, valamint a kisebb vízi madarakról hely szűke miatt itt egyáltalán nem szólhatunk. Mindenféle harkályt, aztán szalakótát (Coracias garrulus), méhészmadarat (Merops apiaster) találhatni itten. Természetesen éjjeli és nappali ragadozó madarak is vannak, mert hisz egeret, halat és madarat bőven zsákmányolhatnak, s így könnyen megélhet- nek; így a parlagi sast a mocsarakat körűivevő tölgyerdőkben gyakran láthatni. Azelőtt előfordult itt a közönséges- (Pelecanus onocrotalus), aztán kis- (P. roseus) és a bodrosfejű (P. crispus) gödény, ma már nagyon ritkán találkozik velük az ember; helyettük rokonaik: a károkatnák (Phalacrocorax carbo és Ph. pygmaeus) gyakoriak. A legvonzóbbak minden esetre a gémek családjai. Könnyen lehetséges, hogy azelőtt a fakó hátú gém (Bubulcus ibis) is előfordúlt; ma már egyetlenegy példány sem bizonyítja jelenlétüket. Ám a többi európai fajokat kisebb-nagyobb számban mind föltaláljuk; így a biborgém (Phoyx purpurea), a szürke gém (Ardea cinerea), a kis kócsag (Garzetta garzetta), az éjjeli gém (Nycticorax nycticorax), az üstökös gém (Ardeola ralloides), a törpe gém (Ardetta minuta) nemcsak fölkeresi e helyet, hanem itt is költ. A bölömbika (Botaurus stellaris) is igen gyakori. A kíméletlen vadászat és rablógazdálkodás révén a gémeknek ezrei esnek áldozatúl tollaik miatt. Ezért a nagy kócsag (Herodias alba) és a kanalasgém (Platalea leucorodia) ma már — sajnos — nagyon ritkán fordúl elő. A hattyúk, vadludak és mindenféle vadkacsák akár állandó, akár költöző vagy vándormadarak legyenek is, találkát adnak itt egymásnak. Említenünk sem kell, hogy a halászkák, a sirályok, a búvárok és a vöcskök minden faja előfordúl kisebb-nagyobb számban.