Page - 133 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2
Image of the Page - 133 -
Text of the Page - 133 -
127
egynémely külvárosi és környékbeli vendéglő „szalonjaiban" még ma is
virágzik, csapos sör és papirlámpa-világ mellett, hepehupás, gödrös pado-
zaton s nagyon hiányzatos „zenekarok" össze-vissza hangzó zenéje mellett.
No de a nép nem sokat törődik holmi aprólékos hiányokkal, fogyatko-
zásokkal és kívánni valókkal; mulatni akar és — mulat; ez neki a fő.
Szemére vetik a bécsinek, hogy született gáncsoskodó. Nos, hát ő bizony
meg-megkritizál egyetmást, s csinál is rá egy-két „viczczet" ; azonban
csakhamar beletalálja magát, ha kifogásai egy-egy éles bon-mot-ban, egy-egy
borsos adomában elszellentek, a megváltozhatatlan és megmásíthatatlan
helyzetbe, s mint a közmondás tartja: „jó képet vág a rossz játékhoz".
Hiszen a bécsi piaczok legfélelmesebb élczelői, az úgy nevezett „harb"
szellemek, egyúttal a legjobb indulatú, legengesztelékenyebb természetű
lelkei a világnak s fogalmuk sincs gonosz szándékokról, alattomos ravasz-
ságról, nyers gyűlöletről. Még az apró rágalom és pletyka legszaporább
költófészkeiben : a dohányboltosnál, hirlapelárúsítónál és lottogyűjtőnél,
a borbélynál és fodrásznál, a tejes asszonynál és „cselédbeszerzónél", a szivár-
ványoskútnál és szatócsnál, a piaczi sátorok között és a templomi padokon
stb., stb. is tulajdonképen csak ártatlan természetű „napi újdonságokat" és
„személyi híreket" terjesztenek, melyeknek nyilvánosságra jötte (hason
érzelműek között) nem érinti valami túlságos fájdalmasan azokat, a kiket illet.
A bécsiek nem rossz emberek. Megvannak, mint a föld egyéb lakóinak,
nekik is a magok gyengéi, indúlatai és hibái s olykor-olykor nem haboznak
lelkiismeretüket egy-egy cselekedeti vagy mulasztási bűnnel terhelni ; de
általános vélelem szerint elvégre — „ki lehet velők jönni", nem is tekintve
azt, hogy a „dunamelléki ős császári városban", sok százezernyi ember
véleménye szerint még mindig a legjobban s minden kétségen kivűl a leg-
kényelmesebben, legfesztelenebbűl és legkedélyesebben élhetni meg.
Bécsnek — első sorban ezt kell kiemelni — nincsen söpredéke. Kihá-
gásoknak, erőszakos jeleneteknek, a milyenek nagy tömegek összetorlódá-
sánál másutt rendszerint mindenütt előfordúlnak, itt nincsen termő talaja.
A legnépesebb népünnepek, mint az annak idején s az ott uralkodó
nagy tolongásról és zűrzavarról oly hírhedt brigittenaui és mária-brunni
búcsúk is, aprólékos dulakodásokat s jelentéktelen, hamar lecsendesített
nemzetközi versenygéseket leszámítva, illedelmesen s a nélkül folytak le,
hogy a „zendülés elleni akta" fölolvasására rá került volna a sor, vagy
csatatéri bulletineket kellett volna kibocsátani. A mi Bécsben „félelmetes"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Volume 2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bevezetö Kötet (I)
- Volume
- 2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1887
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.675 x 21.93 cm
- Pages
- 360
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch