Page - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Volume 2

186 sától, kik mintegy szegődött színjátszói voltak a német népnek, mint a hogy, teszem, a czigányok muzsikusai a magyaroknak. E színészek a magok Angliájából magokkal hozták a bátorságot, mely mindenre kész, az iszonya- tosban való gyönyörűséget, a tréfán való örömet, és a germán lélek abbeli sajátos szükségét, mely a tragikus dolgot a komikussal vegyest kívánja. Otthon megtanulták, hogy kell kedvezni a dolgok története drámai alaku- lása iránt való érdeknek, és gerjeszteni a cselekvés által a feszültséget. Hoztak magokkal nagy drámai tárgyakat, de elhozták a Pickelhaeringet is, a Hanswurst (Paprika-Jancsi) atyjafiát. Marlowe, Massinger, Dekker — és valamennyiök közt a legnagyobb, Shakespeare, földijök volt és kortársuk. Visszaadták a németeknek Faustjokat, játszták „Romeo és Juliáw-t, a „Velenczei zsidótt-t, alkalmasint a „ Vihar44-t, tán „Hamlettt-et, — jelentős események a német színházra nézve, bárha e darabok foglalatja elvesztette is eredeti zománczát a színpad mesterembereinek öklei alatt. Fejedelmek és polgárok sorában támasztottak költőket, kik az ő modorukban, az ő számukra írtak. Minthogy a prózának elsőbbséget adtak, összetörték a hagyományos rigmust, mely szűk volt a gondolatnak és a párbeszédet terjengővé tette, így gyakoroltak az angol színjátszók elhatározó és nagy időre szóló hatást a német színpadra; még a fő- és status-akcziók is az ő ivadékaik, de sőt Göthe „Fausttt-ján is megismerszik az ő hatásuk, valaminthogy e költe- ményben mintha ismétlődnék a német színház története. Időközben kedves hír érkezik Bécsből: feltűnnek az első mesterség szerint való színészek, persze csak nevök szerint, nem pedig művészetökkel. Az 1615-iki esztendő adja a jó Schmidt nevet, az 1617-iki Ibele-ét, a ki aligha tagadhatja sváb eredetét. Egyáltalán sok történik most színházi dolgokban, de nincsenek róla biztos híreink; annyi a színész, hogy a színház sem látszik tőlük. Meglazúlásával a régi policziális rendtartásnak, mely legnagyobb szigorát épenséggel e csavargó nép ellen fordította volt, úgy bújt elő a sok kókler, mint eső után a béka. Bécs csak úgy hemzseg az efféle népségtől. Színész, kókler, kötéltánczos, dobos, hárfás, házaló énekes, csepűrágó, késevő, medve-, majom- és kutya-tánczoltató sürgölődik Bécs nyilvános téréin és szállásain. Az összes kóklermesterségek fölé egy külön rendőri és adóhivatal van téve, a „Spielgrafenamt44. Testi és pénzbeli büntetés terhe mellett tiltja ez mindazoknak, a kik országos és heti vásárokon és más öröm- és ünnepnapokon „pénzért mutogatják magukat mások mulat- ságára44, a káromkodást, eskűdözést, a szemérmetlen beszédet és mozdúla-