Page - 506 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Volume 3

506 Kaunitz Venczel Antal gróf, később herczeg (született 171 l-ben Bécs- ben) régi morva nemesi családból származott, a melynek ősi fészke Brünnhöz két órányira esett. Eleinte egyházi pályára szánták, de később államszolgá- latba lépett, a melyben szellemével és szorgalmával csakhamar magára vonta a császárné figyelmét. Sugár, nemes alakja volt; élénk kék szemei és megnyerő arczvonásai észt és éles elmét jeleztek. Mély emberismerettel birt, nagy avatottsággal az ügyekben, biztos Ítélettel, vas kitartással czéljai követésében. Tiszteletet geijesztett maga iránt hideg nyugodt maga- viseletével és szellemi felsőségével; e mellett azonban olyan nyíltszívű és szeretetre méltó tudott lenni, hogy mások könnyen indíttatva érzék magokat föltárni előtte titkaikat, míg ellenben ő senkivel sem közölte gondolatait és szándékait. Kaunitz azon időtől fogva, midőn az államkanczellári hivatal élére kineveztetett (1753), egész I. Ferencz császár haláláig (1765) csaknem korlátlan úr volt a Ballplatzon levő palotában úgy, hogy II. Frigyes ez időre nem helytelenül nevezi őt „vice nagyvezértt-nek. Kinevezése óta még az ügyek elintézésének külső alakja is megváltozott. Az udvari és állam- kanczellária jegyzékeiből eltűnt az az okoskodó, iskolás hang, melylyel Bartenstein sokszor megütközést keltett; a kormány nézetei a mérséklet ritka szellemével fejttettek ki. Míg előbb az okiratok csaknem kivétel nélkül az uralkodó nevében mentek a követekhez, immár a számukra szóló utasí- tásokat a miniszter adta ki, a ki a császárné által aláirt hivatalos utasítások mellett titkos, egyedül ő általa aláirottakat is intézett hozzájok. Az aacheni békét Kaunitz, mint Mária Terézia meghatalmazottja kötötte. Ez alkalommal ismerte meg a tengeri hatalmak önzését, a melyek a háború folyamán mindig egyedül a maguk érdekével törődtek s most is a legsúlyosabb áldozatokat követelték a császárnétól. Midőn tehát Mária Terézia kevéssel a béke létrejötte után minisztereitől véleményt kivánt arra nézve, minő politikai rendszert kelljen immár követnie: akkor Kaunitz volt az, ki a miniszteri értekezlet többi tagjaival ellentétben, a kik a tengeri hatalmakkal való további szövetség alapeszméjéből indúltak ki, uralkodó- nőjének inkább a Francziaországgal való szövetkezést ajánlotta, hogy annak segélyével visszaszerezze Sziléziát. Ezzel a nézetével akkor még nem boldo- gúlt ugyan, de mégis Párisba küldték nagykövetnek, hogy barátságosabbá alakítsa a két udvar viszonyát. Onnan egyelőre a nélkül tért vissza Bécsbe, hogy végzett volna valamit, s átvette mint udvari és államkanczellár a