Page - 180 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

180 felszabadítsa, mely nagy műben ő magának ha nem is az első, de nagy, talán, a lényeget tekintve, legnagyobb szerepet szánta. Csakhogy az esemé- nyek folyása nem kedvezett ez ideál megvalósításának. Még II. Mátyás élt, mikor a cseh protestánsok vallásos sérelmek miatt fölkeltek és elkezdődött a nagy vallásháború, mely harmincz éven keresztül Európa egész nyugatát mozgásba hozta. Bethlen erős, bár nem szenvedélyes, nem elfogúlt református volt. Mint mondják, huszonhatszor olvasta el a bibliát; de azért észrevette, hogy a jezsuiták jó tanárok és a protestáns Erdély nem bukik meg, ha területén itt-ott tanítanak; hogy Károlyi Gáspár protestáns biblia-fordítása mellett Káldy György jezsuita magyar biblia-fordítása is pártolásra méltó. Sőt talán lelke mélyében már ott lappangott az a skepsis, mely nagy világi érdekeknek alárendelte a dogmákat, s mely navarrai Henriket Páris birtokáért misére vitte. De az ő nagyravágyásának — és volt benne, lehet mondani, joggal volt benne, — a protestantismus és nem a katholikus vallás kedvezett, s a protestantismus ellenségei az ő ellenségei is voltak. Háromszor fogott tehát a 30 éves háború folyamában fegyvert II. Ferdinánd ellen (1619—1621; 1623—1626) a töröknek hallgatag, majd nyilt pártolása mellett. Pozsonyig, sót Dunán túl a Dráváig hatolt ; a koronát kezébe kapta, és hívei királylyá választák (1620 aug. 25). De a németországi háború eseményei, melyek a protestantismusnak nem kedveztek, mindannyiszor visszavonűlásra, békére kényszeríték, s a mit Bethlen ki tudott vinni, csak az volt, hogy a király a bécsi békét ismételve megerősíté és neki Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Zemplén, Borsod, Bereg, Abauj megyéket adta életfogy- tiglan. Mikor pedig éjszakon feltűnt a hős, ki a németországi protestan- tismust diadalra volt segítendő — Gusztáv Adolf svéd király, Bethlen Gábornak, neje, Brandenburgi Katalin után, sógora, — és Bethlen Gábor mint előbb Angliával, Dániával, Németalfölddel, a német unióval, most ő vele kezdett tervelni új háborút: meghalt (1629 nov. 15), legmaradandóbb emlékéül a gyulafehérvári, most nagyenyedi Bethlen-tanodát hagyván maga után, a hová külföldről jeles tanárokat hívott meg, mint Opitz Mártont, az újabb német költészet egyik úttörőjét, s a hol egy negyed-század múlva irodalmunk egyik büszkesége, Apáczai Cseri János — a magyar bölcsész — tanított és bölcselkedett (1653 — 1656). Bethlen Gábor halála után özvegye, Brandenburgi Katalin lón erdélyi fejedelemmé, de nem soká tarthatta magát. Néhány hónap múlva lemondott (1630 okt.) Kegyencze, Keresztszeghi Csáky István Magyarországba jött,