Page - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2
Image of the Page - 282 -
Text of the Page - 282 -
262
vágynák", de azokat immár elhagyván, „idegen Deák botűkvel" ír s „azon-is
pedig felette kűlombőzőjul és vétkesülu ; sót ilyen jegyekkel készült régi
felírások még ma is láthatók Udvarhely vármegyében az enlakai unitárius
templom mennyezetén írva, az udvarhelyi reform, kollégiumban pedig egy
fa buzogányon, meg Háromszékmegyében, Kovásznán, egy régi faház egyik
gerendáján vésve, nem is említve azon ma is ismert hun-székely ABC-ket,
melyeknek két változatát a történeti nyelvészet atyja, Révai Miklós is
följegyezte Elaboratior Grammatica stb. czímű nagy nyelvtanában.
Hogy a latin ABC mily nagy nehézséggel volt a magyar nyelvhez
idomítható, gondolhatni már csak abból is, hogy, mint mondottuk, a mi
hangjaink száma negyven, vagyis majdnem kétszerte annyi, mint a latin
betűk száma ; továbbá, hogy a latinnal látszólag egyező hangjaink is többé-
kevésbbé sajátszerűek, s végül hogy több olyan hangunk van, melyek a
latinban merőben hiányzanak. A magánhangzókat nem is említve, ilyenek
például a következő mássalhangzók : dz,, sz, cs, ds, ty, ly, ny, gy és zs, melyek
a kiejtésben épen olyan egyszerű hangok, mint az egyjegyűek (b, k, m, stb.),
s melyekben hol az első (dz), hol a második jegy (ny) nem is betű, hanem
csak jel, t. i. lágyító vagy keményítő jel a másik betű mellett, mely a
voltaképi hangjelölő. — Bizony sokáig is tartott, míg a magyar helyesírás
mai szabályai megszülettek; de aztán meg is értük, hogy a kölcsönvett
betűk ma már minden irodalmi hangunkat oly híven jelölik, mint ritka
orthographiájában a művelt világnak.
A müveit és a népnyelv szóhangjai itt-ott különböznek egymástól
annyiban, hogy az utóbbi az irodalomba föl nem vett hangárnyalatokat is
használ (á, á, S), sőt néhol olyanfélét is hallat, a milyen az árja nyelvekben
a diphthongus (sziép luó,jaófejeZs üszüö) ; de az ilyes nyelvjárási jelenségeket
kivéve, egyebekben alig tér el az irodalmi nyelvtől, a mint hogy a magyar
nyelvnek szokott értelemben vehető dialektusai voltaképen nincsenek is.
A két nyelvalak eme nagy közelsége azonban csakis általánosságban értendő ;
mert a nyelvtani nagyobb fejlettség és szabályszerűség, úgyszintén a kifejezés-
beli nemesség s változatqsság, valamint más művelt nyelvekben, itt is csak
a fínomúlt irodalmi nyelv természetes és szükséges sajátságaiúl tekintendők.
Szerkezetét tekintve a magyar nyelv teljesen az érett kifejlettség szín-
vonalán áll, s így nemcsak mint magyar és magyar közötti szellemi kapocs,
hanem mint a gondolat és érzés világának magasabb rendű tolmácsa is
előkelő helyre jogosúlt a művelt nyelvek sorában.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország I (2), Volume 5/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország I (2)
- Volume
- 5/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1888
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.95 x 22.93 cm
- Pages
- 264
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch