Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

262 vágynák", de azokat immár elhagyván, „idegen Deák botűkvel" ír s „azon-is pedig felette kűlombőzőjul és vétkesülu ; sót ilyen jegyekkel készült régi felírások még ma is láthatók Udvarhely vármegyében az enlakai unitárius templom mennyezetén írva, az udvarhelyi reform, kollégiumban pedig egy fa buzogányon, meg Háromszékmegyében, Kovásznán, egy régi faház egyik gerendáján vésve, nem is említve azon ma is ismert hun-székely ABC-ket, melyeknek két változatát a történeti nyelvészet atyja, Révai Miklós is följegyezte Elaboratior Grammatica stb. czímű nagy nyelvtanában. Hogy a latin ABC mily nagy nehézséggel volt a magyar nyelvhez idomítható, gondolhatni már csak abból is, hogy, mint mondottuk, a mi hangjaink száma negyven, vagyis majdnem kétszerte annyi, mint a latin betűk száma ; továbbá, hogy a latinnal látszólag egyező hangjaink is többé- kevésbbé sajátszerűek, s végül hogy több olyan hangunk van, melyek a latinban merőben hiányzanak. A magánhangzókat nem is említve, ilyenek például a következő mássalhangzók : dz,, sz, cs, ds, ty, ly, ny, gy és zs, melyek a kiejtésben épen olyan egyszerű hangok, mint az egyjegyűek (b, k, m, stb.), s melyekben hol az első (dz), hol a második jegy (ny) nem is betű, hanem csak jel, t. i. lágyító vagy keményítő jel a másik betű mellett, mely a voltaképi hangjelölő. — Bizony sokáig is tartott, míg a magyar helyesírás mai szabályai megszülettek; de aztán meg is értük, hogy a kölcsönvett betűk ma már minden irodalmi hangunkat oly híven jelölik, mint ritka orthographiájában a művelt világnak. A müveit és a népnyelv szóhangjai itt-ott különböznek egymástól annyiban, hogy az utóbbi az irodalomba föl nem vett hangárnyalatokat is használ (á, á, S), sőt néhol olyanfélét is hallat, a milyen az árja nyelvekben a diphthongus (sziép luó,jaófejeZs üszüö) ; de az ilyes nyelvjárási jelenségeket kivéve, egyebekben alig tér el az irodalmi nyelvtől, a mint hogy a magyar nyelvnek szokott értelemben vehető dialektusai voltaképen nincsenek is. A két nyelvalak eme nagy közelsége azonban csakis általánosságban értendő ; mert a nyelvtani nagyobb fejlettség és szabályszerűség, úgyszintén a kifejezés- beli nemesség s változatqsság, valamint más művelt nyelvekben, itt is csak a fínomúlt irodalmi nyelv természetes és szükséges sajátságaiúl tekintendők. Szerkezetét tekintve a magyar nyelv teljesen az érett kifejlettség szín- vonalán áll, s így nemcsak mint magyar és magyar közötti szellemi kapocs, hanem mint a gondolat és érzés világának magasabb rendű tolmácsa is előkelő helyre jogosúlt a művelt nyelvek sorában.