Page - 288 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

288 • negyede tájáig, midőn a hanyatlás idejét egyszerre csak minden mulasztást pótolni törekvő ébredés váltotta föl s a költők, irók és tudósok serege által aránylag rövid idő alatt új és fényes életre juttatott magyar nyelv már a jelen század első felében diadalmasan vonúlt be az élet és közélet minden terére, sőt 1847 óta állandó otthonra talált magukban a királyi csarnokokban is. A magyar nép eredete, alkata, hősi indulata. Általános bevett felfogás a magyar nemzetnél, hogy őseit a hunok- ban és avarokban keresi. Ezt a hitet igazolni épen olyan nehéz, mint megczáfolni; de teljes lehetetlen azzal helyettesíteni, hogy a magyarok a finnekkel és csuvaszokkal egy eredetűek : bármilyen derék, életre való népek legyenek ezek, különösen a magas kulturával biró, s szellemi tehetségben, vitézségben méltán rokonokúi fogadhatott finnek. Nincs magyar, néhány nyelv- és történettudós kivételével, a ki ne Attilát tekintené ősapjának. A magyarok eredete iránt is csak a nyelv után lehet nyomozódnunk. A magyar nyelvben mint ős szavak fordulnak elő olyan fogalmak meg- nevezései, a melyek Európa éjszakkeleti részében nem otthonosak: ók ismerték a „tengert", a „tevét", az „oroszlánt", a „szőlőt", a „bort", a „körtvélyt", a „baraczkot", „dinnyét", „almát", a melyeknek az elneve- zését mind a német, mind a szláv nyelv többnyire a latinból vette át. Tehát ott kellett járniok, a hol ez mind látható volt. Ellenben hiányzik a magyar nyelvből sok olyan, a mi éjszakon mindennapi látvány, így pl. a Gletscher, a Rennthier, stb. A szlávból van átvéve a medve, az ablak, asztal, szekrény, stb. A régebben idetelepült székelynél már az épületrészeknek vannak elne- vezései : eresz (pitvar), góczalja (cserép kandalló alja), hiú (padlás), lappancs (a padlás csapóajtaja), kapuzábé (kapufélfa), kert (kerítés), stb. Még maga a „hegy" is csak ráviteles elnevezés, rendesen „kő" helyettesíti vagy „bérez". Ellenben van elég változata a sík lapály elnevezésnek : fenyér, avar, sivatag, rét, nyir, azután a mocsár, láp, semlyék, ingovány, dágvány, moha, kopolya, pocséta sejtetik, hogy ezeket a Kaspi és a Fekete-tenger közötti ormótlan lapályon szerezték, a hol valószínűleg több fajrokon nemzettel tanyáztak együtt, nem ritkán >testvérháborúkban irtva egymást, melyek közül ki elveszett a népvándorlás irtó járataiban, ki meg beleolvadt a magyarba. Arczisme szerint is nehéz a rokonságot keresni a magyar és a más fajok között ; mert ámbár megállapítható, hogy az arcz tojásdad (inkább gömbö-