Page - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2
Image of the Page - 298 -
Text of the Page - 298 -
298
szeretőjét: „Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik, mégis az én subám
két oldalra áziku. „Az ég alatt, a föld szinén, nincsen olyan árva, mint én.tt
„Sír az egyik szemem, a másik könyezik. Sírjon mind a kettő, mint a sebes
eső." Siratja elmúló fiatalságát: „így múlik el ifjúságom, sírva nézem".
Kőnyjcivel sózza a sovány katonakenyeret: „Sírhat az az édes anya, kinek
katona a fia : mindig van annak halottja, éjjel-nappal sirathatja". Siratja az
elmúlt dicső időket: „Nem hallik a magyar név, oda a boldogabb év".
Megárasztja a Dunát könyjeivel: „Duna, Duna, vized mért keserű? Árkod
mért van tele? Mert Pozsonynál sok keserű könyű hullott hajdan bele".
Ez a melancholicus színezet keresztül vonul az egész költészetén s meg-
található nyilvános szónoklataiban, magasabb irodalmában, színműveiben;
de azért távol marad a kétségbeeséstől is. Sőt vallásos bizalommal remény-
kedik, mikor ilyeket hallat: „Jó az Isten, jót ád", „Megsegít még minket a
magyarok istene", „Nem halt még meg az Isten", „Gazdag az Úristen", „El
még az Isten", „Lesz még nekünk jó napunk is", „Megvirad még valaha!"
Mindig a vesztes félnek a barátja; soha sem a győztessel ujjong
együtt, mindig az elbukottal gyászol.
S a ki meg akar győződni a magyar faj mélázón komoly kedélyéről,
figyelje meg a kálvinisták isteni tiszteleteit, mikor azok zsoltáraikat éneklik ;
minden képzeletizgató külső szertartás nélkül az áhítat magából a kedélyből
származik. Ugyanezt az áhítatot találjuk a katholikusok búcsújárásainál,
különösen a keresztjáró napokban és a nagyhéten.
Családélet.
A családot a magyar nép is az állam alapzatának tekinti, s annak
körében rendet és jó erkölcsöt tart fenn. A fiak, leányok a szülőket soha
sem tegezik, még ha felnőttek is. Az ifjabb testvér az öregebbet „bátyám"-
nak, ez pedig őt „öcsém"-nek, a leány-testvéreket pedig „néném" és
„húgom" szóval nevezi, mely megkülönböztetés egyedül a magyar nyelv-
ben található fel, s ez az elnevezés oly jogokat hoz közszokásba, miszerint
például még az országgyűlési képviselők is öregebb kollegájukat magázzák,
ez pedig őket tegezi. Fokozása a tiszteletnek az „uram", „asszonyom"
melléklése a megszólításhoz: „atyámuram, bátyámuram" (úri rendnél
„urambátyám"), „anyámasszony, nénémasszony" (előkelőknél : „asszony-
néném"), s viszonozva „öcsémuram, húgomasszony" (nő a nőt „öcsém-
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország I (2), Volume 5/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország I (2)
- Volume
- 5/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1888
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.95 x 22.93 cm
- Pages
- 264
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch