Page - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

358 Hozz egy kupát vacsorára." „Ej ! a jó bor messze vagyon, S a gyermekem kire hagyom?" „Míg az apja oda jára, Én viselek gondot rája." S hogy elmenjen alig várja. S míg a gazda borért jára Kigombolá a dolmányát, Megszoptatá síró fiát. Megszoptatta, megcsókolta, S a tűzhelyen elaltatta. Hogy az apja megérkezik, Sírást nem hall, csodálkozik, A gyermek tán azért hallgat, Hogy a háznál idegen van. Leültek a vacsorához, S szól a vendég a gazdához : „Hallod-e te jámbor gazda, Egyet kérdek, felelj rea : Feleséged, ha még élne S élve hozzád hazajönne, Megvernéd-e, vagy megszidnád ? Vagy holtig szemére hánynád?" „Meg se szidnám, meg se verném, Még éltibe föl se vetném." „En vagyok a feleséged, Kivel elmondtad a hitet." Leüle a nyoszolyára Megcsókolá kiest fiát, Kicsi fiát, jámbor urát. A betyár balladák között legtöbb drámai erőt találunk a Fehér László történeteben, kinek a szűz leány huga, a bátyjáért feláldozza magát, s meg- csalatva, bátyja megöletöjét megátkozza: „Hadnagy uram, hadnagy uram, Átkozott légy hadnagy uram. Tűz előtted kigyúladjon, Víz utánad felfakadjon. A kenyered kővé váljon, „Mosdó vized vérré váljon. Lovad lába megbotoljon, Földre téged agyonnyomjon. Páros késed kiforduljon, Az is a szívednek álljon!" A naiv roviánezok közül legismeretesebb az „Egyszer egy királyfi mit gondol magában?" (Ennek valami nagyon egyszerű dallama is található.) És a „Megkérette anyámat czifra szabó legény". Az elsőben egy királyfi kocsis ruhában próbára teszi a gazdag biró lányát és a szegény kosárfonó leányát: a koszorú a szegény leányé lesz, a megszégyenülés a gazdagé. A másodiknál valódi művészi érzék mutat- kozik a compositióban. A leány szegény kapáslegényhez megy nőül, az anyja czifra szabólegényhez ; minden strófa elmondja, hogy milyen jó dolga van az anyának, milyen szegénységben van a leánya, ezzel a folyton vissza- térő refrainnel: „Öröme anyámnak czifra szabólegény. Siralom én nekem szegény kapás legény". A végső versszak azután így szól : „Bottal költi anyámat czifra szabólegény : Engem galambcsókjával szegény kapás legény ; Örömöm én nekem szegény kapás legény : Siralom anyámnak czifra szabólegény."