Page - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

359 Midón a magyar népköltészet gyűjteményeit végig olvassuk, (melyek pedig még mindig nagyon hézagosak,) annak a felismerésére jutunk, hogy a népköltészetet a valódi irodalmi színvonaltól semmi sem választja el ; mert míg az előbbinek általános színezete a valódi költészet zománczát viseli magán, addig kiválóbb költőink maguk is a népköltészettől tanulták el az abban uralkodó sajátszerű rhythmicus jó hangzást, az assonancet, az eló- rímeket;*a természetből elvont képek alkalmazását, a kevés szóval sokat kifejező tömöttséget, a hirtelen fordulatokat az eszmejárásban; úgy hogy el lehet mondani, hogy nálunk a Helicon tanúit a mezőtől; s nagy nevű költőink mellett áll egy mindegyiknél nagyobb költő: a nép: névtelen és mégis halhatatlan ! A magyar közmondások. A nép elmeműveihez tartoznak még a közmondások is. Ezekben a nép életbölcsesége, olykor legmagasabb életclvci, elmélkedéseinek eredményei foglaltatnak. Legvalódiabbak azok, melyeknek szabályos formájok van. Ilyekben rakta le termékeit a kedélylyel párosúlt értelem. Két vagy több megfelelő mondat vagy szólás bizonyos rhythmussal, hangzatossággal kifejezve: ennyi az egész. A mi nem formás, abban nincs része a kedély- nek vagy szépérzéknek ; csak úgy vétetett át, vagy csak az értelem egyoldalú műve. Jellemzők bennök a nép erkölcsi s egyéb nézetei. Tanúsítják, hogy fogta fel a nép például a maga emberi helyzetét. Nézzük csak gyűjtemé- nyeinket az ember szó alatt: „Ember emberrel jótt (nem lehet nélküle). — „Kis ember nagy bottal járu (nagyot üthet). — «Nagy ember nagyot botlik." — „Kis ember sem szalmaszál." — „Nem tudja az ember, mitől hízik." — „Nincsen ember hiba nélkül." — „Nem tudja az ember, mire virad." — „Embert szaván, ökröt szarván fogják meg." — „Megmondott szóbul ért a magyar ember" (szerény, meggyőzhető okos szóval). — „Ember teszen fogadást, eb a ki megállja" (gúnyos). — „Olcsó az ember, a hol sok van" (a hol sok a versenytárs). — „Ember a fogával ás magának vermet." — „Sűrűn vetik az emberséges ember magvát, de vékonyan kél ki." — „Holtig csak elél az ember!" — „Ember a gáton." — „Ember a lenben, de nem a kenderben." — „Terem az ember, mint a háti bór." — „Ember volt, megholt." — „Szegény ember szándékát boldog Isten birja." —