Page - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2
Image of the Page - 374 -
Text of the Page - 374 -
374
s viszont:
„Megpendül egyszerre Izsák száraz fája,
Zengő szerszámokkal kiséri bandája."
(Ugyanott II. könyv.)
vagy alább:
„Rá rándítja Izsák pengő muzsikáját,
S a Palatínusnak elkezdi nótáját."
Ez időkben ugyanis a zsidóknak hires bandája volt Toponár mezővárosban
(Somogymegyében). De Rózsavölgyi nem mint zenész jött 1806-ban Buda-
pestre, hanem mint kereskedelmi ügyvivő. Itt aztán, mint igen sokan,
egyedül zenei szenvedélyének hódolt. A nevét 1824-ben magyarosította
meg, midőn a veszprémi zeneegylet díjazott tagjául választotta. Kifogástalan
képzettségéről számos művei tanúskodnak. S hogy kitűnő hegedű-virtuóz
volt, a bécsi lapok is bizonyítják, midőn 1835 táján az udvari színházban
két izben fellépett. Álljon itt még egy végzetes esemény, mely egy időre
esik halálával: a palotás zene halála. Rózsavölgyi 66 éves korában 1848
január 23-án halt meg. Az ez évben támadt háborús idő ásta meg a palotás
zene sírját, midőn Wenckheim Béla báró a csárdást a palotákba bevezetvén,
a magyar táncz demokrata színt öltött. Mindemellett a palotás lényeges
része marad a magyar zenének, a mennyiben műzenérc sokkal alkalmasabb
a rakonczátlan népiesnél.
Érdekes, sőt szükséges volna tudnunk, vájjon a XVI. század folytán
a német, olasz és franczia zenének minő hatása volt a palotásra? Erről
biztos tudomást szerezhetünk az akkori különféle nemzetiségű s különféle
nemzeti táncz-zenékkel foglalkozó lantvirtuózok tanulmányozása által.
A versköltők és virtuózok hangszerén, a lanton kivűl a palotás és
népzene előadására ugyanazon hangszerek szolgáltak, melyek napjainkban.
A hegedűről Tinódi is megemlékezik. Egyik faja, az úgy nevezett lengyel-
hegedű, valószínűleg épen a mai, melyet Lengyelországból hoztak át azon
az úton, melyen ekkor más külföldi czikkek is be szoktak jutni. A régibb
hegedű alakját és szerkezetét pontosan leírja egy Freyburgban 1683-ban
megjelent „Ungarischer Wahrheits-Geigett czímű politikai gúnyirat. (Bartalus:
„Ujabb adalékok.u Akadémiai füzetek. 1882.) A latin nyelven fistulátorok-
nak nevezett síposok, kik a hadi és polgári életben egyaránt szerepeltek,
épen azok, kiket a katonai életben hangutánzólag tárogatóknak neveztek.
A tárogató-sípok kisebb és nagyobb fajtájúak voltak épen, mint napjaink
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország I (2), Volume 5/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország I (2)
- Volume
- 5/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1888
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.95 x 22.93 cm
- Pages
- 264
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch