Page - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

402 tilinkójával, gúnyás szamarával, vándor cscrenyévcl és utolérhetetlen fur- fangjaival ma is a régi még. És a kanász az ő veszprémi szűrével, fényes baltájával, vargánya-kalapjával, daezos, vad, kemény tekintetével, ez is mind ugyanaz, a ki hajdan volt. Csakhogy egy kis különböztetést illő tenni. E két utóbbi pásztorfajt a Duna vize minden tekintetben kicseréli. Dunáninnen, az alföldön a juhász a legnyalkább, legnegédesebb, kihívóbb, furfangosabb, élelmesebb, szívósabb; a kanász a leggyarlóbb, együgyűbb, ártatlanabb, alázatosabb. Dunántúl ez megfordítva van. A magyar népviseletnek van néhány olyan változata, mely eredeti- ségét tisztán megőrizte, s megérdemli a külön ismertetést; ilyenek a székelységi, a kalotaszegi, borsodi-, hevesi-palócz, jász, váczvidéki, mátyus- földi, vas-zalai, ormánsági, Duna-sárközségi stb. viseletek. Mindegyikről lesz szó a maga helyén; ezúttal csak a két utóbbit mutatjuk be. Egyik fehér, másik tarka, s noha ellentéteseknek látszanak, sok jel mutatja, hogy a két faj, mint nyelvben, alakban, hajlamban, kedvtelésben, úgy viseletben is rokon. A Dráva mentén Csurgótól és Berzenczétől le majdnem Eszékig, onnét a Duna jobb, s egy ponton a balpartján is, fel Szegszárdig, mintegy kétszáz faluban lakik a magyar népnek az a külön faja, melyet főként a nők jellemzetes ingválláról fehér magyarságnak mondhatnánk, s melynek leg- eredetibb kifejezését az ownánsági népviseletben szemlélhetni. Hozzájok számítandó Szlavóniának négy ősmagyar községe is. Az ormánsági nép- viselet — a nőit értve, — sokban hasonlít a kalotaszegihez, de annál egyszerűbb. A kétszáz falunak mindenik házában ott a szövőszék. Minden gazdaság- ban az asszony rendelkezése alatt l/4—2/4 hold kenderföld. Ennek termése bodzahajtásra megfonva (virágzik a bodza, nyikorog a rokka), Szent- György napra megszőve. Szent-Györgykor kiteszik a szövőszéket, s a mely háznál még ezután is csattog a vetélő, az a szomszédság nyelvére jut. (De már tavasz lesz, mert Sári ángyiéknál megszólaltak a békák; t. i. még most is jár a vetélő.) Az asszony, mikor leszáll végre a szövőszékről, el van csigázva. A lyányféle csak tanúlni ül néha rá. Ez a nép rendkívül kiméli a fiatalságot és semmi olyan munkát nem enged meg neki, a mi fejlődésé- ben akadályozná. Ezért öltözhetnek fehérbe, állandóan tisztába, tisztára