Page - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Volume 6/1

276 valamint Freistadtban, Haslachban és a Mühl-negyedbeli Greinban az ottani erdős vagy hegyes vidékeken külön négy nyomású gazdálkodást űznek, melynek egyik nyomásában egy harmad-negyedrész tiszta ugarral, míg a többi részt ugarlegelőnek használják. A gabnatermesztést, melyet a szántó területnek 64 százalékán (272.416 hektáron) űznek, valamint a talaj megmunkálását valóban gon- dosnak és czélszerűnek lehet mondani; sok helyt ugyan még ma is a régi fa eke hasgatja a barázdákat, de ennek is több jó tulajdonsága van. Egyéb- iránt a fa eke mind ritkábbá válik a vas eke mellett, melynek a hohenheimi minta szerint készült teste két kerekű taligán nyugszik. A vetés kézzel történik, a vetőgép aránylag ritka, a minek leginkább az egyenetlen talaj az oka, de nem kevésbbé az a sok kerületben dívó szokás, hogy az egyes földeket négy-öt barázdába osztott keskeny ágyakká szorítják össze, vagyis keskeny bogárhátra szántják. A cséplést többnyire géppel végzik, melyeknek száma már ezrekre rúg, de már az alkalmazásban levő gőz-cséplőgépek is meghaladják a kétszázat. A kereskedelmi növények között a kender korábbi években, különösen a Mühl-negyedben, bizonyos jelentőségre emelkedett, mívelése azonban általán véve csökkenőben van, minthogy a vásznat most már a házi fogyasztásban is mind inkább kiszorítják a gyapotszövetek. A saját szövésű fejérneművel teli ládák és szekrények, a paraszt gazdasszony e büszkeségei, nagyon megcsappantak, vagy el is tűntek; otthon ma már kevés „szösz44-t fonnak, a hogy a nép szája a lent nevezi. A serény rokka már nem pereg, fiatal leányok, csíntalan legények nem gyülekeznek már vidám csevegésre, mesemondásra a meleg szobába a fonni valóval jól fölszerelt guzsaly köré. A házi cselédségnek vászonneműben való részeltetése, a mi hajdan általános szokás vaia, szintén megszűnt, s a félig kész tilolt és ecselt kender mind inkább a gyárszerűleg kezelt fonóintézetekbe vándorol. A Mühl-negyed legéjszakibb sarkában azonban még a vászonszövés is fönntartotta magát, s nem egy kunyhóban kiséri a szövőszék csattogása a szegény embernek a nyomorról és nélkülözésről dúdolt dalát. Sajátszerű, noha a Duna bal partján csak egy kis kerületre : Steyregg, Mauthhausen, Perg és Prägarten környékén mintegy 400 hektárra szorít- kozik, a takácsmácsonyának mívelése, melyet augusztusban aratás vagy kaszálás után ültetnek ki s a következő évben három „szüreteléssel14 takarí- tanak be. Az első szüretelés a legnagyobb, de kevésbbé értékes, a két utóbbi