Page - 123 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

123 A völgy fenekére érve, a szénakötegeket fenvűgalyakkal díszítik fel s úgy viszik be a majorság csűreibe; a betakarítók pedig a káposztából, gombócz- ból, fánkból és herőkéből álló lakomázásnál pihenik ki munkájuk fáradalmait. Keresztelési szokások. A megszületett gyermeket, mihelyt csak lehet- séges, a gyakran több órányira fekvő plébániatemplomba viszik, sokszor a legzordonabb időjárással is daczolva, mert a kereszteletlen „kis pogányt" nem szabad sokáig a házban megtűrni. Az újhold vasárnapján született gyermek („Neusonntagskind") szerencsés lesz egész életében. A bábaasszony oldalán megy a keresztelőre a keresztapa (Gödi) vagy keresztanya (Goti). Útközben nem szabad a napnak a csecsemőre sütnie, mert szeplős lenne tőle. A Lieser-völgyben a templomba menés közben velük találkozó legelső sze- mélynek egy zsemlyét adnak s ezt fecsegő-zsemlyének („Plappersemmel") hívják, mert állítólag az illető, a kinek adják, rendesen a locsogás megérde- melt hírében áll. A falu korcsmájába betérnek, hogy kissé megpihenjenek. A keresztelésnél nem feledik el a „pólyapénzt" („Faschengeld") a takaró alá rejteni, hogy azt is vele szentelje meg a gyermeket áldó pap, s ezt a pénzt, rendesen egy tallért, aztán gondosan őrzik, mint szerencsét hozó talizmánt. A Gail-völgy szlovénjei még egy beírt papirlapot is tesznek melléje, hogy a gyermekből okos és gazdag ember legyen. Keresztelő után az új világ- polgárral ismét egyenest a korcsmába mennek, a hol jól megebédelnek. Kevésbbé jómódúaknái egy kis bor vagy kávé is megteszi. Víg kedvvel indúlnak hazafelé, s a bábaasszony most már könnyebbnek érzi karjain a kis keresztényt, mint a minő volt az előbb még pogány újszülött. De szaporázni kell a lépést, mert estharangszó előtt otthon akarnak lenni a gyermekkel, nehogy az Urangyalára hívó harangszó után még szabadban találják s utóbb váltott gyerekkel cseréljék ki a gonosz szellemek. A gail-völgyi szlovéneknél a keresztelés után harmad napon bizonyos ünnepélyességgel fürösztik meg a gyermeket, s ekközben egy kulcsot, rózsafűzért (olvasót) és szentelt gyertyát adnak kezecskéjébe. A szerint, a mint a picziny jószág az egyik, vagy másik tárgyat szorítja meg jobban kis kacsóival, következtetnek jövendő sorsára és hajlamaira. A kulcs takarékosságot, az olvasó jámborságot, a gyertya pedig korai halált jelent. A húsvét utáni első keresztelőt a Gail-völgyben új keresztelőnek nevezi a nép, s még néhány évvel ezelőtt a papnak ezért külön díjat, utóbb egy ezüst tallért fizettek. Ez ama régebbi s „húsvéti bak" (hircus paschalis) néven ismeretes egyházi adó maradványa, a mely „pro primo infante baptizando" (az első gyermek kereszteléseért) járt. 1*