Page - 134 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Volume 8/1

134 Német irodalom, tájnyelv és tájnyelvi költészet. Német irodalom. — A karinthiai német költészet első nyomai a csöndes kolostor falai közé vezetnek a XI. századnak a XII-dikbe fordulása táján. Rosz idő volt akkor, az investitura miatti viszálkodás ideje, s a császár és a pápa közötti kemény harcz hullámai elcsapkodtak a német világ legvégső széleiig. Majd lassanként visszatért a nyugalom és Karinthia az első tartományok egyike lehetett, mely a béke áldásaiban részesült. Ekkor ugyanis Salzburgban Gebhard érsek tartá erősen kezében a pásztorbotot, s kolostorok alapításával és átalakításával azon iparkodott, hogy egyházkerületeiben ismét keresztény életet ébreszszen s szigorúbb rendű papok odavonásával a fegyelem hanyat- lását megakadályoztassa. A barátok csakhamar általában élénken versenyeztek a magasabb képzettségért ; a tanúlás és példa utánzást ébresztett, sőt a dúló világi zsivajból is ugyancsak sokakat oda vonzott a csöndes barátszobába s kard helyett tollat adott kezökbe, hogy a szent atyák vagy a hajdankor költőinek iratait másolgassák. A szemlélődő csöndességben aztán a lélek ájtatos hangúlattal Isten dicsőítésére, a Szent írás költői földolgozására magasztalódott, majd a legendaírás következett, mígnem a világi krónikák a hősök dicsőítésére és a világi dalhoz vezették át a költőket. Ezen az úton halad Karinthiában a régibb német költészet s hatása csakhamar átterjed a szomszéd tartományokra is egészen a Dunáig. Épen a császár és pápa közti leghevesebb viszálkodás idejében (1088 előtt) kelet- kezett a Millstatti-tó éjszaki partján egy benczés kolostor, mely rövid idő múlva góczpontjává lett a tartományban a vallási költészetnek. Kétségkívül egy ezen kolostorbeli barát kezéből származik az a pergamen kézírat, mely ma a karinthiai történelmi társaság birtokában van, s mely az akkori időben valóságos kis költői házi kincstár lehetett. Ez a kézírat mindenekelőtt Mózes I és II. könyvének költői földolgo- zását foglalja magában. Gyermekies együgyűséggel rajzolja a költő különösen a paradicsomot meg az özönvizet, s nem kevésbbé vonzólag tudja festeni a zsidóknak Egyiptomból való kiköltözését, és a két hadsereg fölszerelését ó-német mód szerint tűntetni föl oly herczegek és grófok vezetése alatt, kik kötelesek háborúba menni. De még egyéb versek is vannak a gyűjtemény- ben; így a jelképies „Physiologus" ; egy „Vom Rechte" czímű vers; egy másik „Vom verlorenen Sohn" czímmel; a „Vom himmlischen Jerusalem" czímű vers kezdete, s végre a „Von der Hochzeit" czímű költemény, a