Page - 429 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Volume 8/2

429 Mária-dalok, melyekben elég gyakran igazán költői vonások akadnak. Egyikükben példáúl a következő szakasz fordúl elő: „Felhő nincs az égen s mégis hűvös harmat hull. Nem harmat az, a mi hull, hanem a Szent Szűz könye. Mária kimegy a rózsás kertbe fehér rózsát szedegetni s koszorúba fonni. Hová viszi a koszorút? Elviszi a szent keresztre!" — Egy másikban pedig: „A nap leszállt, az éj beállt, de az én jézusom nem jött meg. — Ki kopog oly ijesztőn? Nyisd ki, édes anyám, nyisd ki az ajtót!" — Bal kezével kitárja az ajtót, jobb kezével átöleli: „Édes fiam, hol voltál?" — Ismét másutt: „Ott a zöldelő havasi rét fölött fölkel a hajnali csillag, ott ül a mi édes Asszonyunk Szűz Mária. — János, János, te szent férfiú, nem láttad-e Jézust, az én fiamat? Láttam bizony, kötelekkel kötözték meg, ostorokkal korbácsolták, s a szent keresztre feszítették, két szeggel ütötték át a kezeit s kettővel a lábait." — Ilyen Mária-dalok mellett más szentekre vonatkozó énekek is járatosak, példáúl Szent Pálról, Regináról, Mártonról, Borbáláról, Szent Istvánról és másokról. S valamennyiben akadnak mély jelentésű vonások. így példáúl : „A megkövezett Szent István haldoklik s hozzá mennek szüléi és fitestvére, de mind csak azt kérdik tőle, kire hagyja birtokát örökül? Ekkor oda megy kedvese is és csak sebeit, csak fájdalmát kérdi tőle, mire aztán a vértanú így szól: Reád hagyom és a Szent Szűzre javaimat, mert te nem vagyonomat tudakoztad tőlem, hanem sebeim és fájdalmam felől kérdezősködtél!" A tulajdonképeni balladákhoz szolgáló átmenetül előbb egy regruta- dalt idézünk : írás jött a regimenttől, Hadba mennek a legények. Egy legénynek szeretője Kedvesével akar menni. „Maradj itthon, szép galambom." „Nem maradok biz' én itthon; A merre mégy, veled megyek 1" „S hová mégy majd, édes lelkem, Ha én a tűz előtt állok?" „Ha te a tűz előtt állasz, Megható párja e dalnak a zöld majorannáról szóló. A vándorútra indúló legény arra kéri kedvesét, kössön neki búcsúzóúl majoranna-bokrétát. Búcsúzás közben a válás fájdalma kiárad a leány szívében, s szegényke Oldaladnál állok én is." „S hová mégy majd, ha a golyó Szeretődet leteríti ?" „Ha a golyó téged leüt, Meghasad az én szívem is." „S hová mégy majd, hogyha engem Dobszó mellett sírba tesznek?" „Mikor koporsódnál megütik a dobot, Nékem is meghúzzák a halálharangot."