Page - 89 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1
Image of the Page - 89 -
Text of the Page - 89 -
89
váltás lassan megy. De nincs is szükség sietni; hosszú az éjszaka és . . .
nem hajt a tatári így az ebéd két—harmadfél órába telik.
Az elsőbb fogásoknál csendes a társaság ; de aztán fokozatosan élénkül ;
a vőfélyek is kezdenek szikrázni, tréfálkozni; minden ajkon kaczaj, adoma,
jó kedv; csak a vőlegény komoly s halkai kínálgatja szemérmes társát,
egy-egy darab édességet „bökvén" ki a tálból s a villa hegyéről hüvelyk
újjával elébe helyezvén.
Az apró poharak is telnek, ürülnek (víznek híre sincs), mert ma már
elegendő pohár van az asztalokon. Régebben itczés flaskák és pintes czilin-
derek jártak sorba, sőt csikóbőrös kulacsok, melyeket a módosabb vendégek
hoztak s magok elé helyeztek. A hány tál, annyi pintes. Az első vendég
rá köszönti szomszédjára: „Isten éltesse!"; iszik, aztán tenyerével megtörli
az üveg száját és átadja a szomszédjának: „Adom becsülettel". „Veszem
tisztelettel", mondja a másik és tovább köszönti. így jár sorba az üveg férfi-
és asszonykézen; de az asszonynép csak belekóstol.
E közben valamelyik vőfély elkiáltja: „A mi legényünk jó kaszás,
a mi leányunk jó arató!" E szóra vőlegény és menyasszony felállanak és
megcsókolják egymást. Ez kötelesség annyira, hogy ha valakinek tetszik,
hogy az ifjú pár egyebet se csináljon, csak csókolódzék: nem kell egyebet
tennie, csak ama szavakat újra meg újra elmondania. A két boldog mind-
annyiszor feláll és összecsókolódzik. Ez azonban szűkkörű helyi szokás; ott
is pedig arra való a násznagy, hogy silentiumba helyezze azt, a ki az ifjú
párt túlságosan fárasztja.
Pohárköszöntőt mondani nem magyar népszokás, noha most már alig
múlik el lakodalom a nélkül, hogy egy pár felköszöntés urak között forgott
násznagy-emberek ajkán el ne pördűljön. A magyar ember tűri, mint
divatot a nélkül, hogy valami nagy kedvét találná benne. Ügy is tudja,
mi lesz a vége: „Isten éltessé!" Éltesse hát! De minek annak akkora feneket
keríteni ? E helyett kellemesebbek az anekdoták, tréfák, évődések. A pecse-
nyénél már találós mesék, a vőfélyek incselkedései mulattatják a vendégeket.
„Ügy vágom a fejedhez, hogy darabokra törik!" íenyegetődzik az
egyik; s a társaság gyengébb szívű része iszonyodva látja, a mint lezuhan
egy asztalkendőbe fogott kemény tárgy a másik vőfély koponyájára.
„Nem megmondtam, hogy darabokra törik?" (De nem a fej, hanem
a mandula-torta, a mit aztán sértő és sértett fél két tányérra oszt és nevetve
kinálgat a megszeppent asszonynépnek.)
M. 12
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Volume 9/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország II (1)
- Volume
- 9/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1891
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.16 x 21.91 cm
- Pages
- 306
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch