Page - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

98 A név előre meg van határozva. És, noha a magyar történeti nevek mind egyre nagyobb tért foglalnak, mindamellett a mi állandóságot szerető népünk nem kereszteltet „holmi czifra névre". A protestánsok, kivált régebben, az ^-testamentomból szerezték néha a legszokatlanabb neveket, mint Jeremiás, Jáfet, Dina; mindamellett általában minden felekezetnél leg- gyakoribbak az evangéliomi nevek: József, János, István, Pál; Erzsébet, Mária, Magdolna, Julia, Lidia. Az egyház maga is őrködött, hogy szokatlan nevek szükségtelenül forgalomba ne jöjjenek, s ha a bába „Apollóniát" susogott, a lelkiatya „Sárát" mennydörgött rá. Keresztelés után haza térőben megállapodnak a komák a konyhaajtó előtt, hol egy öreg asszony fogadja őket: „Mit hoztak keetek?" -„Ártatlan báránykát, nappali örömöt, éjjeli nyugodalmat" — felelik a keresztanyák, átadva az anyának, ki megcsókolja kisdedét s az atya karjaira teszi. Onnét karról karra, csókról csókra jár, míg végre a bába kezéből újra legjobb helyére jut. A keresztelési ünnepnek két neme van. Egyik a tulajdonképeni keresztelő, mely a keresztelés után azonnal felszolgált reggeliből áll, melyhez csak a komaasszonyok ülnek s röviden étkeznek. Férfi be nem bocsáttatik, de nem is mer benyitni, mert tudja, hogy kalapját rögtön elveszik zálogba, melyet ki kell váltani. Másik az ünnepélyesebb paszita (csök, csöröglye, csöröglő), melyet az anya felgyógyúlása után, sokszor két-három hó múlva, a komák és komaasszonyok s közelebbi rokonok begyűjtésével, zene mellett laknak el. Az ilyen lakoma rendesen éjfélig tart, — az áldomás-pohár is meg-meg- csendűl a kisded érdekében. „Örzsébet mondotta, Mária fogantatta, Szent József tartotta : édes kis Jézusom, neveld ezt a kicsit nagyra!" mond a keresztanya. „Ábrahám hirdette, Dávid énekelte, János keresztelte: édes Jézusom, térítsd meg ezt a kisdedet a keresztségre !" (Szeged.) Távozáskor a komaasszonyok sorba csókolják a komaasszonyt, csókolás közben ügyesen csúsztatván vánkosa alá a kis keresztgyereknek szánt bank- jegy- vagy ezüstpénz-adományaikat, nemkülönben a bábának is a tetszés szerinti ajándékot. Az anya, kiről egész betegsége alatt bőven gondoskodik a „koma- csésze" (koma-tál), melyet a komaasszonyok napról-napra ízes étkekkel megrakva személyesen hordanak, első kimenőjében templomba megy,