Page - 119 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

119 most az ő ebédje, — másikban a kötőfék, melylyel kormányozza „a hatos"-t. Hiába! a legyek csípnek; „rohadt sarokból" fúj a szél, vagy épen „bolond országból": (a paraszt-ember kitűnő idő-jós) megjön az eső. Vellára minden ember! petrenczézni, törekezni, feltolni a garmadát, különben „medve" terem a szérűn ! A kinek elegendő cselédje, lova nincs, részes nyomtatót fogad. A rész-nyomtatás tizedén—tizenkettedén történik, melyhez, ha a „részes" élelmezést nem kap, még ebéd-véka is járul, minden két rész vékára egy. A mi czifrázás nélkül és világosan szólva azt teszi, hogy minden 100-ból 12 rész a résznyomtatóé. Ha már most kivonjuk még az aratónak már kiadott 8°/o-0t és leszámítunk az elvetett mag értékéül i6°/0-ot: marad a gazdának birtok- és beruházási tőkéje, és saját munkája gyümölcséül Ó4°/0 rész, vagyis az egész termésnek mintegy 2/3-a, tisztességes terméskor. Ezt a „tisztességes termést" azonban nem igen szoktuk megvallani magunknak sem. Mikor már annyit mondunk: „Hálá Isten! van mindenből kicsi-kicsi", ez majdnem annyi, mint mikor jó minapában kalászba szökkent termése gazdagságán elragadtatva, azt mondta a kun ember: „No német! te csak vesd az adót, ne gondolj egyébbel". Az is jelent valamit, ha hordás- kor ennyit mondunk: „Ha nem csordúl, csöppen". Tudniillik a szem, annak is a java, rakodás alkalmával magától is hull ; ezt nevezzük „csurgás"-nak. Hogy ez el ne veszszen, ponyvával terítjük be az üres szekeret s úgy rakodunk. A szállítás közben kihullott szemek a ponyván maradnak: ez a „csurgás", mely nem önmagáért becses, hanem azért, a mit belőle jósolnak. Ha nincs csurgás, szomorú a kilátás. Ha ellen- ben van, bár nem sok is — egy-két összemarokkal egy szekéren, — ez azt jelenti: meg lehet élni. Tehát „ha nem csordúl, csöppen" — az aratásra vonatkoztatva azt jelenti:, ilyen termés mellett meg lehet élni. Meg lehet élni. Nem panaszkodhatunk. Az ismeretes példabeszéd: „Extra Hungáriám", továbbá egyes tájékaink elnevezése: „Alföldi Kanaán", „ZsírosKanaán" (Hortobágy vidéke), „TótKanaán" (Bodrog-köz), „Bő-köz"; és az alföldi magyar gazdag szérűje, melyen „Hét-nyolcz nyomtató ló kereng, s patkós lába Tapos a világnak legszebb búzájába" mind földünk termékenységére, főként tiszta búzánk kiváló minőségére vonatkozik. Ezen minőség, melynek állandóságát a vetőmag megválasztása biztosítja, de a mely első helyen kétségkívül a talaj érdeme, nagy mértékben