Page - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Volume 9/1

120 tulajdonítható a fekete-ugar rendszernek, melytől a magyar ember nem szeret eltérni. „Korán vess, korán arass", szokta mondani. (Úgy de korán vetni csak ugarba lehet.) „Elébb vess, azután nyomtass", tanít a másik. „Katalinkor is vetettem már, mégis bő termésem volt", dicsekszik a harma- dik, azután hozzá teszi: „de ezt soha meg nem mondom a fiamnak". Még jellemzőbb egy negyedik példabeszéde : „Egy szántás egy kenyér, két szántás két kenyér, három szántás három kenyér". Legnyomatékosabb az ötödik : „Az a jó búza, a melyik két nyáron érik". Mintha Virgiliust hallaná az ember: Illa seges tandem votis respondet avari Agricolae, bis quae solem, bis frigora sensit. Okos földmívelő két telet két nyarat Enged a búzának, akkor aztán arat. Virgilius révén megemlékezünk Pliniusról is, ki azt mondja egy helyen: „Utilissime frumentum servatur in scrobibus, quos siros vocant". (Legczél- szerűbben eltartható a gabona vermekben, melyeket ároknak neveznek.) Mintha csak rólunk volna a szó, mert mi is vermekben szoktuk tartani a gabonát, még pedig e vermek egyik fajtáját hosszúkás négyszög alakjuknál fogva mi is egyenesen sír-vermeknek nevezzük, s lazább talajba, kevesebb mennyiséghez, rögtönözve ássuk ; míg a másik fajta, a kerek verem, tiszta agyag földbe, fazék vagy hordó idomban homorú, vagy magyarosabban mondva köblös oldallal két, sőt négy méter mélyre ásva, módosabbaknál téglafallal is kibélelve, 20 — 50 métermázsa gabonának nyújt biztos és tartós helyet. A vermet berakás előtt szalmával kiégetik, azután pár napig nyitva tartják, s midőn levegője már teljesen tiszta és száraz, beleöntözik a gabonát, melynek fölszínét száraz szalmával vastagon befödik; a szalmára földet halmoznak, vagy az elegyengetett földet deszkával, viselt ajtókkal, kopott malomkövekkel lenyomtatják. Ezek a vermek bent az udvarban, többnyire azonban kinn az útczán kinek-kinek a háza előtt, néha hatával is sorakoznak, néhol ismét valamely dombosabb helyen csoportosan s hatósági felügyelet alatt állanak. Evekig eláll bennök a gabona romlás nélkül, sőt akadni néha százados vermekre is használható tartalommal, melyet gazdája valami futás- kor odahagyott, aztán nem keresett föl többé. A vermet tavaszszal bontják föl vetőre, vagy mikor a téli őrletés fogytán van, de ha szükség nincs is rá, fölbontják, hogy a szemet megrostálva újra elhelyezzék. A kései verem- bontást egy neméül tekintik a tisztességes magamutogatásnak; ellenben az üres verem épen úgy, mint a „hat ökörnek kötele", vagy a „nagypipájú,