Page - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2
Image of the Page - 286 -
Text of the Page - 286 -
286
Három-, négyféle ellenséges tábornak útjában, kőfalak nélkül, hadsereg
nélkül, mégis szabadon, mindig hazájához híven, a felvilágosodás, a tudo-
mány munkájában kitartón, mint egy független respublica, állt egyedül
magában ez a város. Megváltotta magát a szultántól, a pasáktól, a saját
fejedelmétől, a császári vezérektől ; dúló hadaik ellen nem küldött tábort,
megadta a ráesett hadilletéket; de vasvillát nem ragadott ellenséggel
mérkőzésre, hanem eléje küldé biráját, elöljáróit s megalkudott vele : tüzet,
vasat távol tudott tartani magától; a harczvágyó fiatalságot otthon tudta
fegyelemben őrizni, a népszenvedélyt, mely keresi a veszélyt, lecsillapítani.
Nem egyszer megesett az ilyen követségbe küldött elöljárókon, hogy a
dölyfös ellenség fogságra vetette, meg is kínoztatta őket; a vezérszónok,
a biró ott vesztette a fejét; a szomorú példa még sem tartotta vissza az
utána következőket : Debreczen volt a haza.
Hányszor fogadta be ez idők alatt Debreczen egész elpusztúlt városok
menekülő népét, Szeged, Makó, Csanád lakosait és egy ideig a Sáros-
patakról elűzött református főiskolának bujdosó tanárait és ifjait. A min-
denütt üldözött reformáczió hívei itt találtak állandó menedéket s mikor
Rákóczy Ferencz hadi sorsa bevégeztével az országot elhagyta, a vele
bújdosott védtelen nép tömegét, névszerint a barsmegyei menekülteket,
a kuruczok asszony- és gyermektáborát Debreczen oltalmára bizta : ez
fogadta be őket.
És mikor elvégre arra került a sor, hogy nem használt az engesztelés,
a fizetés : akkor megmutatta Debreczen népe, hogy a kardforgatástól sem
szokott el. Midőn 1566-ban a krimi tatárok dúló hada, rabságra fűzött
népet hurczolva magával, Debreczen felé hömpölygött, a polgárság a
Szoboszló és Újváros közti mezőn szétverte őket, s a foglyokat kiszabadítá;
a csata helyének neve ma is „Vérvölgy".
Még sem óvhatta meg Debreczent se bölcseség, se áldozatkészség, se
vitéz ellenállás a veszedelemtől; nemcsak a császári vezérek, hanem török-
magyarok is, pribékek, megrohanták, kirabolták, s az 1564-iki tűzvészben
az egész város, templomaival együtt, porrá égett.
De a népben élő hatalmas közszellem újra fölemelte hamvaiból a
semmivé lett várost, s ezt még gyakran volt alkalma ismételni. Az a
lángokból támadó phoenix a város czímerében e korszakot jelképezi.
Jellemzi ez időket a városi tanácsnak 1610-ben kelt határozata:
„Mivel az Isten az ostort még ki nem vette közülünk, de sőt a romlás
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Volume 9/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország II (2)
- Volume
- 9/2
- Author
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1891
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 21.86 cm
- Pages
- 390
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch