Page - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2
Image of the Page - 292 -
Text of the Page - 292 -
292
Láttuk, röviden vázolva, Debreczen történetét, most ismerjük meg
magát a várost, s legelébb is annak környékét, kezdve a nagy nevezetességű
hortobágyi pusztán.
Ez az egész 52 ezer holdnyi síkság egyetlen legelő, melynek csak
kevés részét hasogatta föl szántóvas. Még a XVI. században virágzó falvak,
Zám, Ohat, Máta határait és legelőit foglalta magában. Tavaszszal sok
a vize, nyáron kevés; a hol nem „locsogósu, ott szikkadt; az egészen
uralkodik a szíksó; a termő szik növényzete buja, a vak sziké silány.
A régi leírásokban nádasokat, tavakat találunk, mocsári vadak, külö-
nösen kócsagok otthonát ; nagy Tisza-áradáskor csónakkal járták a pusztát,
s a Hortobágy folyón kétkerekű malma volt a városnak ; a Tisza-szabályozás
ezt mind eltakarította, most nagy részben legelő; lakosai a pusztai biztoson
és mezőbirákon, meg az állatorvosokon kivűl csupán a pásztor nép, mely
a város és a lakosság gazdagságát, a lábon járó kincset őrzi. Közel ötven
ezerre megy a Hortobágyon tanyázó barmok száma, s azokból tizenöt
gulyában tizenöt ezer szarvasmarha, s kilencz ménesben mintegy négy
ezer ló. Ezt az állattábort kétszázhatvan pásztor őrzi.
Ez a pásztor nép a legéletrevalóbb faj, mely tavasztól télig a pusztán,
télen nagy részt a gazdák tanyáin tölti életét. Kényelemről, kényeztetésről
fogalma sincs. Edzve van minden viszontagságához az időjárásnak; a szabad
ég alatt van járása-kelése. Jól él, de mértékletesen; bort ritkán iszik, a pálinka
még nem mérgezte meg a vérét, mirigyes nyavalyát nem hord az ereiben ;
idegennel soha össze nem keveredett; ma is bátran mintaképűi mutatható be,
hogy ilyen volt a magyar ezer évvel ez előtt az őshazájában. Papot, templomot
évszámra nem lát, mégis tudja, mi a becsület; gazdája jószágát hűségesen
őrzi s szereti az állatait, a melyeknek az ivadékaival együtt nőtt föl; vala-
mennyinek ismeri a leszármazását. A míg bojtár, engedelmes; ha írni, olvasni
tud és számadóvá vénült, a bojtárjával emberségesen bánik. Sok tudományt
nem tanúi, bár gyerek korában a városi iskolát megülte, hanem azért a
maga munkáját napokra, órákra be tudja osztani. S jó könyveket örömest
olvas; ismeri a népies költőket. Maga is bír költői hajlamokkal; népdalokat
csinál, a melyeknek szövege, dallama egyszerre születik, s azok mind a
pásztoréletről szólnak. Megtudja az időjárást s nem kérdi azt a kalendá-
riumtól. A hortobágyi puszta térképét úgy ismeri, hogy éjjel sem téved
el rajta, s tudja, hogy meddig tart a határ, a hol az ő jószágának legelni
szabad, pedig nem mutatja azt határkő. Gyors eszű, jó szívű; bajba került
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Volume 9/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország II (2)
- Volume
- 9/2
- Author
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1891
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 21.86 cm
- Pages
- 390
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch