Page - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2
Image of the Page - 418 -
Text of the Page - 418 -
418
a Bécs zajából ide menekült philosophus-költó, a legnagyobb elvonúltságban.
Itteni magányában írta, Voltaire és Destouchcs szellemében, még mindig
kiadatlan művét, a „Bihari remetét44, a ki alatt öt magát kell értenünk.
Valóban remeteségben lakott e vad vidéken. Mert Magyarország legnagyobb
mocsárvidéke, a Sárrét\ akkor még csakugyan vizek országa volt.
A Sárrét ugyanis afféle átalakuláson ment át, mint az Ermellék. Itt a
vidéket jellemző szőlő, ott a „rét44 van pusztúlóban, melynek helyi értelme
annyi mint „nádas44; Sárrét tehát „mocsár-nádast" jelent. A Nagy-Sárréten,
Nagy-Bajom alatt, s a Kornádi lápon, máskép a Körös Kis-Sárrétjén alig
van már benne egy-kétezer hold zsombék és kotu, a többi mind művelés
alá fogva. A megye szélén, Békésbe is átcsapólag elterülő Nagy-Sárrét
vizeit a régi Berettyó kanális, a Kis-Sárrétéit a Sebes-Körös csapolja le.
Békésmegye határán, a Komádihoz tartozó kóti pusztán, frászon és
Czirkón, mely a váradi káptalan birtoka, most is még mintegy ezer hold
kotu, vagyis turján terjeng; Kóton még ezelőtt hat-hét évvel, évenként
vagy hatszázezer kéve nádat vágtak, melyet aztán a Körösön Békésmegyébe
vittek eladásra. A levágott nádkévéket fűzfavesszőből font gúzszsal dorongok
közé szorítva, úgy nevezett lápok-ba kötözték, s így olyanformán úsztatták,
mint a fenyőszálakat a tutajosok; egy-egy lápra ezer kévét is raktak.
Kóton és Irászon vizenyős semlyékek és náderdók, síkvizek és puha
pázsitú gorondok, ilványos rónák és libegő lapok sűrűn váltogatják egymást.
Itt-ott száz holdakra menő élőföld, itteni szóval ormágy emelkedik ki
szigetként az ingoványból. Sudar sás és vízi páfrány jelzi a zsombékot,
mely veszedelmes szőnyeg! A sudar sás ugyanis nagy darab földön cso-
portosan egymás mellé sorakozik ugyan, de minden bokra külön-külön
elszigetelt oszlopot alkot, melynek talpa elhalt levelek, szárak, gyökértövek
és rostok (miket a sárréti ember gyűjtő-névvel nádtorzs-nak nevez) barna
szövedéke ; ellenben az oszlop teteje : az éles levelek és szárak alkotta üstök
eleven zöld. Néhol e szilárd zsombék/észkek tövében, alig fél lábnyi korhadt
növényzettől eltakart nagy mélység tátong, úgy hogy a ki bele lép, ment-
hetetlenül odavész. Még a szárazabb, marhajárta helyeken is kerékagyig
süpped a kocsi a zsombékba.
A nádberkek közt egy-egy kis vízmező kerekedik, mint erdőben a
tisztás. Belscjöket zeg-zugosan kanyargó erek és fokok szeldclik át, szigetekre
szaggatva a rétséget. A nádasok sűrűek; mellettük egyéb növény számára
alig marad hely. Szélein kardlevelű növények meredeznek; ha e szélek kotús
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Volume 9/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország II (2)
- Volume
- 9/2
- Author
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1891
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.27 x 21.86 cm
- Pages
- 390
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch