Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

418 a Bécs zajából ide menekült philosophus-költó, a legnagyobb elvonúltságban. Itteni magányában írta, Voltaire és Destouchcs szellemében, még mindig kiadatlan művét, a „Bihari remetét44, a ki alatt öt magát kell értenünk. Valóban remeteségben lakott e vad vidéken. Mert Magyarország legnagyobb mocsárvidéke, a Sárrét\ akkor még csakugyan vizek országa volt. A Sárrét ugyanis afféle átalakuláson ment át, mint az Ermellék. Itt a vidéket jellemző szőlő, ott a „rét44 van pusztúlóban, melynek helyi értelme annyi mint „nádas44; Sárrét tehát „mocsár-nádast" jelent. A Nagy-Sárréten, Nagy-Bajom alatt, s a Kornádi lápon, máskép a Körös Kis-Sárrétjén alig van már benne egy-kétezer hold zsombék és kotu, a többi mind művelés alá fogva. A megye szélén, Békésbe is átcsapólag elterülő Nagy-Sárrét vizeit a régi Berettyó kanális, a Kis-Sárrétéit a Sebes-Körös csapolja le. Békésmegye határán, a Komádihoz tartozó kóti pusztán, frászon és Czirkón, mely a váradi káptalan birtoka, most is még mintegy ezer hold kotu, vagyis turján terjeng; Kóton még ezelőtt hat-hét évvel, évenként vagy hatszázezer kéve nádat vágtak, melyet aztán a Körösön Békésmegyébe vittek eladásra. A levágott nádkévéket fűzfavesszőből font gúzszsal dorongok közé szorítva, úgy nevezett lápok-ba kötözték, s így olyanformán úsztatták, mint a fenyőszálakat a tutajosok; egy-egy lápra ezer kévét is raktak. Kóton és Irászon vizenyős semlyékek és náderdók, síkvizek és puha pázsitú gorondok, ilványos rónák és libegő lapok sűrűn váltogatják egymást. Itt-ott száz holdakra menő élőföld, itteni szóval ormágy emelkedik ki szigetként az ingoványból. Sudar sás és vízi páfrány jelzi a zsombékot, mely veszedelmes szőnyeg! A sudar sás ugyanis nagy darab földön cso- portosan egymás mellé sorakozik ugyan, de minden bokra külön-külön elszigetelt oszlopot alkot, melynek talpa elhalt levelek, szárak, gyökértövek és rostok (miket a sárréti ember gyűjtő-névvel nádtorzs-nak nevez) barna szövedéke ; ellenben az oszlop teteje : az éles levelek és szárak alkotta üstök eleven zöld. Néhol e szilárd zsombék/észkek tövében, alig fél lábnyi korhadt növényzettől eltakart nagy mélység tátong, úgy hogy a ki bele lép, ment- hetetlenül odavész. Még a szárazabb, marhajárta helyeken is kerékagyig süpped a kocsi a zsombékba. A nádberkek közt egy-egy kis vízmező kerekedik, mint erdőben a tisztás. Belscjöket zeg-zugosan kanyargó erek és fokok szeldclik át, szigetekre szaggatva a rétséget. A nádasok sűrűek; mellettük egyéb növény számára alig marad hely. Szélein kardlevelű növények meredeznek; ha e szélek kotús