Page - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

530 többnyire magyarok és németek vannak : Kis-Zomboron, Klára/alván és Deszken. Egres, hol a cziszterczitáknak hajdan híres monostora állott, melyben II. Endre király egyik neje is el volt temetve, ma oláh falu. Üj-Szegedröl kiindulva, a Tiszának torontáli balpartján Török-Kanizsát találjuk 3.333 magyar és szerb lakossal. Ősrégi réve az egész középkorban, sót a török uralom alatt is megtartotta vízi hadászati fontosságát, s mint a királyi naszádosok, később a sajkások egyik tiszai állomása szerepelt. Jelenleg gőzhajó-állomás és gabona-rakodóhcly. Török-Kanizsával össze van építve a volt nagy-kikindai kerülethez tartozott Jozefova, 2.062 szerb és magyar lakossal. Lejebb dél felé következnek egymás után : Szanád, Egyházaskér, Monostor, Feketetó, Csóka, Imretelek, Tisza-Szent-Miklós, Hódas, Jázova, Padé és Akacs, valamennyi vegyes (magyar és szerb) lakossággal. A termékeny határ lapályait mindenütt nádas, gyékényes rétség borítja. Az egész síkság, melyből számos halom emelkedik ki, a tiszai óstelepek classicus földje s a régiségtudománynak eddigelé még kevéssé átbúvárolt kincses bányája. Az alsó Tisza közép táján ismét egy nevezetes történeti helységet érünk : Török-Becsét, mely a temesi vidéknek s Magyarországnak egyik legrégibb tősgyökeres magyar községe. Már a rómaiak időszakában őrhelye volt az alsó Tiszának, s vára volt, melynek czölöpös alapjai fölött a XIII—XIV. században magyar erődítmény épült. A vár aljában s épen a Tisza partján épült község Anjou-kori alapítás. Első okirati emléke 131 l-ben fordúl elő. Fő- és székhelye volt a XIV. század elején keletkezett Torontál- megyének, s mint várral díszeskedó hely, helyhatósági jogokat gyakorolt, sót egy időre még nevet is adott Torontálnak. Birtoka levén a Becsey nemzetségnek, majd a Telegdi Csanádoknak, a Birinyeknek, Czillei Borbála és Erzsébet királynéknak, a Brankovicsoknak, aztán a csanádi püspökség- nek, a Szilágyiaknak és a dicső Hunyadiaknak, a magyar állampolitikában állandóan cselekvő tényező gyanánt említtetik. Legerősebb védbástyája és kulcsa volt az alsó Tiszának, s mint fontos folyami pontot, az ország kormánya is minden időben féltékenyen őrizte. A mohácsi vész után magyar lakossága a betörő ráczok és törökök elől Erdélybe és a Maroson túli megyékbe menekült fölprédált és fölégetett tűzhelyeitől. Vára azonban e zavargós időben is magyar kézen maradt s Szapolyai János részeihez tar- tozott. Csak 1551-ben ment át az özvegy Izabella királynétól I. Ferdinánd birtokába; de azon évi szeptember 19-én török kézre jutott. Becse alól