Page - 634 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Volume 9/2

634 szavakkal: „Istennek szolgája, megkoronázlak Isten szolgáló leánya számára". Majd a menyasszony fejére teszi föl a koronát e szavakkal: „Isten szolgálója, megkoronázlak téged e férfi nejévé; légy kísérője és társa ez életen át!" Ezért a szerbeknél az esküvést házassági koronázásnak is nevezik. A koronák a szertartás befejezéseig az ifjú pár fején maradnak. E koronák régebben virágból vagy fiatal galyból font koszorúk voltak és a hervadatlan ifjúságot és szüzességet akarták velők jelképezni ; most a gazdagoknál aranyból vagy ezüstből, a szegényeknél más érczből készült valóságos koronákat használnak. Az esketésnél a pap az új párnak vörös borral telt s a dever által vásárolt pohárból háromszor ad inni áldozáskép, nemcsak emlékeztetésűl a kánai menyegzőre, hanem hogy a közös ivás az öröm és üröm közösen ürítendő poharának jelképe legyen. Midőn a pap ezeket a szavakat mondja: „A zsena da bojitszja szvojego mtízsatf, azaz „Az asszony félje férjét", a vőlegény a menyasszony lábára lép, annak jeléül, hogy ezentúl neki ura és gazdája. A pap esketés után ezt mondja a jegyeseknek: „Az Istennek egyháza örül, hogy ti tagjai közé léptetek". A kúm és sztári szvat tanúkúl állnak, égő gyertyát tartva kezökben a jegyesek mögött. A szertartás bevégeztével ezek hozzájok fordúlnak és kczöket megcsókolják. Esküvés után víg énekszóval a menyasszony házához, az őket váró szülőkhöz megy a násznépség, hol mindenféle nemzeti eledelekkel bőven megvendégelik. A lakoma alatt a csaus igen nevettető és tréfás módon sorolja el azon étkeket, melyeket egyik vagy másik meghívott vendég ajándékozott. Ha valaki példáúl malaczot vitt, arról így szól: „Ez a vendég víz mellett lakik és vízi poczkot fogott". Ha tyúk az ajándék, úgy adja elő, mintha az varjú, vagy más madár lenne; ha pedig nagy szarvú élő kos, kérdezi: „Vájjon miféle állat ez: szarvas-e vagy ökör?" Minden ilyféle bemutatásoknál a csaus végül mindig oda mondja: „Magának (az adónak) dicsőségére s minden testvérének tisztességére" (t. i. adta). Ezután az ajándékokat zászló- nyélen, vagy valamely más rúdon rendesen két legény viszi be; sántítva mennek be, mintha a nagy teher miatt lépni is alig bírnának. A menyasszony a kúmnak, sztári szvatnak, devernek egy-egy inget tartozik adni, a többi vendégnek, a mi jut: kendőt, törülközőt, harisnyát, stb. Az ajándékokat a csaus oly nevettető módon osztja ki, mint a hogy az ételeket elősorolta. Példáúl: „A mi menyecskénk — nézzétek meg jól —