Page - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
Image of the Page - 197 -
Text of the Page - 197 -
197
oly szilajúl és telhetctlenűl járják a tánezot, hogy a papoknak méltán okuk
van e mulatságok túlságoskodása ellen kikelniök. Búcsú vasárnapján már
délben körűijárják a muzsikusok a falut s ajándékot várva, zenével tisztelik
meg a plébános, az előljáró (zupán) s a jobbmódú gazdák házait. Délutáni
három órától azután késő éjszakáig tart a tánczhelyen az ivás, ének, lárma
és duhaj mulatozás.
Végűi még megemlítjük, hogy a mandriere is követi a trieszti ifjak
és lányok nagy részének azon szokását, hogy ünnepeken déli tizenkét
órától délutáni kettőig az úgy nevezett liston-ra mennek, vagyis a Corsón
járnak föl s alá, hogy magukat és ruháikat megbámúltassák. A fiatal
mandriere is ellátogat mise után Juze-ivei és Juzke-ivei (Marisaival és
Mariskáival) a Corsóra. Hajdan a mandrierék viselete valóban szép és festői
volt. Hosszú mellényük nagy, lelógó ezüst gombokkal volt kirakva; rövid,
a térdnél felhasított fekete nadrágot s vele egyszínű kurta, testhez álló zekét
viseltek. Nyáron széles karimájú kalapot, télen pedig zsöllyeszék-alakú,
drága hódprém-sipkát hordtak, melyet alakja miatt tréfásan earegon-nak
(zsöllyeszéknek) is neveztek. E becses ruhadarab rendesen apáról fiúra s
erről az unokára szállott a családban. Az asszonyok és lányok (Juze, Juzke)
tarka szegélyű széles szoknyát s rövid, vastag posztókabátot, fejükön pedig
hátúi hosszan lelógó, drága csipkékkel ékes, fehér vászonkendőt viseltek.
Akkoriban még takarékos, derék, jámbor, becsületes és munkaszerető
földmívelő nép volt e vidék lakossága.
Csakhogy tempora mutanturl Mai napság e nép ifjabb része már
polgári öltözetben jár. Az idegenből való házasodás szokása tetemesen
hozzájárúlt a régi szokások és erkölcsök pusztúlásának siettetéséhez. A földet
nem a leggondosabban mívelik, minek következtében nem is terem annyit,
a mennyit tőle várni lehetne. A lakosság nem ragaszkodik többé törhetetlen
hűséggel szülőföldjéhez, különben nem pocsékolná el megbocsáthatatlan
könnyelműséggel és meggondolatlansággal kis vagyonkáját, hogy a távoli,
ismeretlen Braziliába menjen szerencsét, vagy sajnos, inkább szerencsét-
lenséget próbálni. A még itthon maradt fiatal mandrierék, kivéve talán
még Servola falu lakóit, már csak elvétve és nagyon kevesen foglalkoznak
földmíveléssel. A legtöbbje napszámban kőmíves, kőfaragó, útczakövező és
teherhordó munkát végez Triesztben ; többnyire iszákosak és szenvedélyes
játékosok, Juze és Juzke pedig szintén bemegy a városba s virágárusnő,
vagy mosónő lesz, vagy tejet és zöldséget árúi.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Volume
- 10
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.02 x 22.23 cm
- Pages
- 404
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch