Page - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

197 oly szilajúl és telhetctlenűl járják a tánezot, hogy a papoknak méltán okuk van e mulatságok túlságoskodása ellen kikelniök. Búcsú vasárnapján már délben körűijárják a muzsikusok a falut s ajándékot várva, zenével tisztelik meg a plébános, az előljáró (zupán) s a jobbmódú gazdák házait. Délutáni három órától azután késő éjszakáig tart a tánczhelyen az ivás, ének, lárma és duhaj mulatozás. Végűi még megemlítjük, hogy a mandriere is követi a trieszti ifjak és lányok nagy részének azon szokását, hogy ünnepeken déli tizenkét órától délutáni kettőig az úgy nevezett liston-ra mennek, vagyis a Corsón járnak föl s alá, hogy magukat és ruháikat megbámúltassák. A fiatal mandriere is ellátogat mise után Juze-ivei és Juzke-ivei (Marisaival és Mariskáival) a Corsóra. Hajdan a mandrierék viselete valóban szép és festői volt. Hosszú mellényük nagy, lelógó ezüst gombokkal volt kirakva; rövid, a térdnél felhasított fekete nadrágot s vele egyszínű kurta, testhez álló zekét viseltek. Nyáron széles karimájú kalapot, télen pedig zsöllyeszék-alakú, drága hódprém-sipkát hordtak, melyet alakja miatt tréfásan earegon-nak (zsöllyeszéknek) is neveztek. E becses ruhadarab rendesen apáról fiúra s erről az unokára szállott a családban. Az asszonyok és lányok (Juze, Juzke) tarka szegélyű széles szoknyát s rövid, vastag posztókabátot, fejükön pedig hátúi hosszan lelógó, drága csipkékkel ékes, fehér vászonkendőt viseltek. Akkoriban még takarékos, derék, jámbor, becsületes és munkaszerető földmívelő nép volt e vidék lakossága. Csakhogy tempora mutanturl Mai napság e nép ifjabb része már polgári öltözetben jár. Az idegenből való házasodás szokása tetemesen hozzájárúlt a régi szokások és erkölcsök pusztúlásának siettetéséhez. A földet nem a leggondosabban mívelik, minek következtében nem is terem annyit, a mennyit tőle várni lehetne. A lakosság nem ragaszkodik többé törhetetlen hűséggel szülőföldjéhez, különben nem pocsékolná el megbocsáthatatlan könnyelműséggel és meggondolatlansággal kis vagyonkáját, hogy a távoli, ismeretlen Braziliába menjen szerencsét, vagy sajnos, inkább szerencsét- lenséget próbálni. A még itthon maradt fiatal mandrierék, kivéve talán még Servola falu lakóit, már csak elvétve és nagyon kevesen foglalkoznak földmíveléssel. A legtöbbje napszámban kőmíves, kőfaragó, útczakövező és teherhordó munkát végez Triesztben ; többnyire iszákosak és szenvedélyes játékosok, Juze és Juzke pedig szintén bemegy a városba s virágárusnő, vagy mosónő lesz, vagy tejet és zöldséget árúi.