Page - 204 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

204 és pusztító férgektől óvja meg. Az isteni tisztelet végeztével a búcsúsok letelepednek a szabadban, jóízűen falatoznak a magukkal vitt eledelekből s csak késő este térnek vissza falujokba. Az 1849-iki kolerás év óta a triesztiek november 21-ét, Mária bemuta- tásának napját, városuk legnagyobb ünnepeként ülik meg la Madonna della Salute (az egészségadó Boldogasszony) néven, s e napon, a ki csak teheti, elmegy a Santa Maria Maggiore templomába a nagy fénynyel és pompával tartott isteni tiszteletre. Nagy igazságtalanságot követnénk el az isztriaiak ellen, ha e helyütt farsangjukat hallgatással mellőznők. E „szent idő" közeledtével az isztriainak szüntelen csak ez ünnepen jár az esze. Nem hiába nevezi a farsangot „szent idő"-nek, s közmondása is azt tartja: Pasqua, Nadal e — santissimo Car- nevai. (Húsvét, karácsony és — a legszentebb farsang.) Ilyenkor csak úgy hemzseg a nép a festiniVzxi és az osteriákban, melyekben hajnalig mulatoz- nak. Az ifjúság meg esténként álarczosan a színházakba és táncztermekbe megy, s e mellett magán társaságokban is vígan járják a tánczot. A minden- féle tánczmulatságokon (veglioni, balli nobili, part, balli popolari) az isztriai ifjúság a monferinát, lengyelkét, skót polkát és franczia négyest tánczolja. Triesztben a városi színházban tartani szokott húshagyó-keddi előkelő álarczos bálon (Cavalchina) kivűl, melyen csak kevés és igen tisztességes álarczost látni, míg az urak a földszinten többnyire díszöltözetben jelennek meg s a páholyokban a legjobb és legmódosabb családok hölgyei foglalnak helyet, — a többi nyilvános tánczmulatságon bizony nem mindig őrzik meg egész szigorúan a tisztességet. Hát még a Cuccagna körűi tomboló népmulatságo- kon, melyeken a negri, a nép söpredékének legszilajabb része, adja a hangot. A Cuccagna szó eredetileg amolyan mesebeli tejjel-mézzel folyó aranyország, melynek boldog lakói minden munkától menten, örökös dőzsölés és ki nem apadó gyönyörök közt élik világukat. Az albero de la Cuccagna azonban egy magas, sima és szappannal vagy faggyúval még csúszósabbra kifent árbocz, melynek a tetején egy pénzes zacskó és különféle ajándéktárgyak, meg ennivalók vannak fölaggatva. A ki az árboczra föl tud mászni, azé a tetejére kitűzött jutalom. Kövér csütörtökön, Quinquagesima-vasárnapo?i, meg az arra következő hétfőn és kedden az álarezosoknak nyílt útezán is szabad megjelenniök. Triesztben e czélra leginkább a Corsót választják, hol a mondott napokon a gyalogösvényeken tolongó álarezosok közt két sorosan haladnak lassú