Page - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

210 Isztria szláv részének néprajza. Isztria szlávjai, kik legnagyobb részt horvátok, kelet felé a szomszédos tartományokban lakó törzsrokonaikkal érintkeznek; Isztria éjszak-nyugati részén pedig a rokon szlovének laknak, kik krajnai, görczi és trieszti testvéreikkel határosak. Ügy a horvátok, mint a szlovének jobbára falvakban, tanyákon és szétszórtan fekvő házakban laknak. A nyugati parton lévő városokban csak kevesen vannak, Közép-Isztria városaiban már számosabbak; a tartomány keleti részében pedig már a városok és mezővárosok lakosságának is ők teszik a nagy többségét. A szláv lakosság ezen eloszlása még Isztriában való megtelepedésük idejéből való. Tömegesebb bevándorlásuk két ízben történt. Az egyetemes európai népvándorlás korában, a VI. század első felében, a horvátok és szlovének első európai hazájukból, a Kárpátokon túli vidékekről fölkerekedvén s a Kárpátokon és a Dunán átkelvén, délnyugat felé húzódtak és a Dráva meg a Száva vidékét elárasztva, egészen az Adriai tenger keleti partjáig nyomultak előre, hol már a VII. század első évtizedeiben állandóan megtelepedve találjuk őket. így kerültek éjszakról és keletről Isztriába, meg Görcz és Trieszt környékére. Részben a keresztények üldözése, részben pedig a népvándorlás okozta politikai zavarok következtében Isztria ősi lakosságának száma tetemesen megapadt. Isztria régebbi lakói, úgy szólván, csak a nyugati parton lévő városokban maradhattak meg, hová a tartomány belsejéből is nagyobb számban özönlöttek a menekülők, mialatt a beáramló horvátok és szlovének a többi vidékeket szállták meg. Az őseredeti városi lakók a szlávokat még ma is schiavikxxak, ezek pedig amazokat latinoknak nevezik. A régi szlávok Procopius tanúsága szerint demokratikus kormányzat alatt állottak; nagyra becsülték, mint Mauritius császár mondja, a szabad- ságot, földmívelők voltak s szétszórtan fekvő, nem valami gondosan elzárt, földszintes, vagy egy-emeletes kis házakban laktak, melyeknek bejárásához kÍvűiről néhány lépcsőn kellett fölhágni, s melyekben gyakran csak egy szoba volt; ilyeneket még ma is elég nagy számmal lehet látni Isztriában. Magánosan álló lakaikból csak tanácskozásra, isteni tiszteletre, vagy védelmi okokból szoktak összegyűlni a többnyire magaslatokon fekvő várakba. A szó szorosabb értelmében vett egyes családokból idővel nagyobb rokonsági