Page - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

226 párját az egyik, másikát pedig a másik fél vette kezéhez ; mostanában már rendesen írott leltárt vesznek föl. Már ezen alkalommal is dalolgatnak, lövöldöznek, szóval mind örülnek, mert ezzel a lakodalom, mely a körül- ményekhez képest mindenütt egy vagy több napig tart, elkezdődött. Csak özvegy házasulandóknál történik minden egyszerűbben. A vőlegény fölkoszorúzott vendégei az esküvő reggelén részben gyalog, részben lóháton mennek a menyasszonyért, útközben a „Mi megyünk s útazunk, lóháton meg gyalog járunku kezdetű dalt énekelve. Kiválóan szép a menyasszonyért menő nászkiséret a polai és parenzói kerületek szlávjainál. Elől halad a násznagy (stari svat% vagy a zászlótartó (barjaktar), a ki rendesen a vőlegénynek valamelyik nőtlen rokona. Ez egy hosszú rúdon különféle színű vászondarabokból összevarrt zászlót (barjak) lobogtat, mely fölé a rúd hegyére egy kerek házikalács, meg egy nagy alma van tűzve. A vendégek s legelői a zászlós a menyasszony házánál többször kopogtatnak az ajtón; de oda benn énekelnek, a lehető leghangosabban 'beszélgetnek, kaczagnak, nagy zajjal ide s tova járnak, tesznek-vesznek, a házi malmon őrölnek, hogy a külső kopogást és kiabálást hallatlanná tegyék. Minthogy azonban a kopogás és lárma csak azért sem csöndesedik el, végre azt kérdi belülről egy hang, hogy ki az és mit akar. A vendégek egyike, közönségesen a násznagy vagy a barjaktar azt feleli, hogy a kertből egy rózsaszálat, vagy a berekből egy szarvasünőt szeretnének kapni. így kezdődnek a kint és bent levő vendégek közt az alkudozások és tartanak, mígnem előbb egy öregebb asszonyt, aztán egy fiatalabbat, utóbb pedig a nyoszolyólányt (podruka) is kiadják nekik ; mindegyiket szívesen fogadják, de azért mégis mást kívánnak. „Van itt még egy mezítlábas", mondják nekik belülről. Végre kimegy a menyasszony. „Ez az igazi; ezt kívánjuk mi felöltöztetni", kiáltozzák felé, s a vőfély egy pár harisnyát, meg egy pár finomabb czipőt ad át neki, melyeket a menyasszony maga húz föl lábára. (Gyakran egy ezüst pénzdarab is van a czipőben.) A vőlegény a menyasszony anyját, meg a háznép többi tagjait is megajándékozza czipővel, vagy valami egyébbel. A ház tetején egy rúdra vagy valamelyik fának a hegyibe egy alma van tűzve, melyet a vőlegény vendégei közül valamelyiknek le kell lőnie, s mindnyájukra nézve nagy szégyen, ha el nem találja. Most a menyasszony koszorús fejjel jelenik meg s kezében egy, némely vidéken három, almát visz, hogy azokat a vőlegényre dobja, ki tréfából a