Page - 231 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

231 edény fölfordításával az égiháborút és jégesőt el lehet hárítani. A jégesőt a hegyeken kolőt tánczoló boszorkányok okozzák, kiknek egyéb károkat is szerző gonosz hatalma ellen csak a kriesnici\ vagyis a burokban születettek küzdhetnek sikerrel. Hisznek a megbűvölésben is, és azt tartják, hogy a varázslat alól csak bizonyos tudós asszonyok oldhatják föl az illetőt kapuczinus-porral, vagy szentelt ruhába öltöztetés által. Hisznek a lidércz- nyomásban (Mora); azt tartják, hogy a Mrah, vagyis a megszemélyesített esti szürkület gyermekeket rabol, meg hogy vörös sipkás kis fiúk alak- jában kóborló manók (inalici), továbbá a farkasokká változott emberek (vukodlaci) sok kárt okozhatnak; nemkülönben, hogy keresztútakon macs- kák, fekete kutyák s egyéb állatok alakjában leskelődő szörnyetegek ijeszt- getik az arra járókat. Isztriában a horvátok és szlovének közt testalkotás tekintetében általán véve alig van különbség; úgy amazok, mint emezek majdnem kivétel nélkül szálas, erős, munkabíró és serény emberek, a kik nagyobb részt, de kivált némely községekben, igen magas életkort érnek. Általában szorgalmasok, jó felfogásúak és tanúiékonyak; maguk erején tanúit emberek és népköltők is akadnak köztük. A rokoni köteléket nagy kegyeletben tartják, s a rokonság tagjai szorosan fűződnek egymáshoz. S mintha a vérrokoni kötelékekkel be sem érnék, még különféle lelki rokonságokat is keresnek. Az ily eket csak érett megfontolás után kötik, s csak ritkán csalódnak választásukban. De jaj annak, ki a lelki rokonság palástja alatt a komája házi békéjét földúlja! Rendesen az ily rokoni viszony minden háborítás nélkül egész az illetők haláláig szokott tartani. Az atyafiak és lelkirokonok gyakran eljárnak egymáshoz vendégségbe. A szlávok vendégszeretete azonban korántsem szorítkozik csupán a rokonság körére, sőt úgy szólván határtalan az. Bárki érkezik a házhoz, addig cl nem eresztik, míg a gazda borát és kenyerét meg nem ízlelte. A vendégszeretetnek egy sajátságos nemét gyakorolják az idegen koldúsok iránt; helybeli koldús csak ritkán akad köztük. Ha már az idegennel is így bánnak, annál természetesebb, hogy cselédeiket egészen család- juk tagjai közé számítják, s hogy továbbá kiválóan megtisztelve érzik magukat, ha papjuk, tanítójuk, a falu elöljárója (zupán), vagy bármely egyházi, vagy világi fölebbvaló látogatja meg házukat. Uralkodójukhoz nemcsak hűséggel, hanem minden áldozatra kész odaadással ragaszkodnak.