Page - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
Image of the Page - 234 -
Text of the Page - 234 -
234
valamint Veglia szigetén vannak letelepedve, a többi járásokban pedig
csaknem pusztán ók teszik a tartomány falusi népességét, a félsziget nyugati,
déli és keleti oldalán a tengerig terjednek, Chcrso, Lussin, Unie és Sansego
szigeteken is honosak, és délre St.-Pietro dei Nembi szigete a végső telepök.
A horvátok és szlovének közt nincs élesen megvont nyelvi határ, a mi
természetes is két annyira rokon szomszéd törzsnél, melyek egymással
szakadatlanul kölcsönős érintkezésben vannak, hanem az egyik nyelvjárásból
a másikba való átmenet annyira észrevétlen, hogy a szlovén, még ha messzire
bement is már a horvátok közé, azt hiszi, hogy otthoni nyelvét hallja, csak-
hogy kissé zavarosan, és viszont a horvát nagyon hajlandó, hogy a szlovén
falvakat a horvát nyelvterülethez csatolja, mert horvát szókkal és kifejezé-
sekkel találkozik bennök.
Ha mégis nyelvi határt akarunk vonni a horvátok és szlovének közt,
ezt legjobban azon vonal segítségével tehetjük, melyet a Dragonja mentén
V t
egészen a tengerig és e folyócska forrásától a csicsek (Cicarija) földjén át
Podgrádig (Castelnuovo) húzunk akképen, hogy e helység még a szlovén
területbe essék. Az a népesség, mely a mondott határtól éjszakra lakik és
a tartományt a Dragonja jobb partjáig lepi el, a szlovén törzshöz, ellenben
a Dragonja bal partján lakók, meg ezeknek az odább dél felé tartózkodó
szomszédaik a horvát törzshöz számítandók. A szlovének a szárazföld
éjszaknyugati, a horvátok pedig éjszakkcleti, középső és déli részét, meg
a quarnerói szigeteket foglalják cl, amazok tehát a piranói és capodistriai
járásban, meg a castelnuovói járás éjszaknyugati részében, emezek pedig az
említett járások délkeleti részében és valamennyi többi járásban laknak.
A legdélibb szlovén helységek e szerint Krkavce, Kostabona, Truske,
Soferga, Valmovraza (Movraz), Rakitovic, az utóbbi még a fönt jelzett
vonalon kivűl, továbbá Podgrad (Castelnuovo), Studena gora és Jelsane,
Novokracine, Susak, Zabice és Podgraje. A legéjszakibb horvát helységek
Castelvenere, Merisíe, Oskorus, Topolovac, Gradinje, Jelovice, Golac,
Poljane, Rafice, Malobrdce, Rupa és Lisac. Mint már jeleztük, az egyik
oldalon az elsorolt helységek közül egyesekben a nyelv nagyon hasonlít
a túlsó oldal helységeinek nyelvéhez ; a szlovén oldalon fekvő Krkavcéban
és a horvát részen fekvő Castelvenerében talán szakasztott egyforma a nyelv.
A horvátokat úgy mondott cakavacokra (horvátúl többes számban cakavci)
és stokavacokra (stokavei) osztják a szerint, a mint a kérdő névmást (mi ?)
ca vagy sto alakban mondják. Az isztriai horvátok cakavacok és csak a
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Volume
- 10
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.02 x 22.23 cm
- Pages
- 404
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch