Page - 472 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11
Image of the Page - 472 -
Text of the Page - 472 -
472
Lászlónak Dalmácziából való ezen kivonulása s Bosnyákország bel-
vidékének meghódítása, hol Zsigmond csakhamar megfosztotta trónjától
Ostoja Istvánt, azt okozta, hogy 1404-ben Veglia és Arbe, 1408-ban és
1409-ben Sebenico, Nona és Traù is meghódolt a magyar királynak. De
Velenczében is föltámadtak a régi hódító vágyak. Elfogadta László ajánlatát,
ki Zárát s Dalmácziához való jogait pénzen eladta neki; ezzel Velencze
megszerezte a lehetőséget, hogy lassanként ismét megvesse lábát Dalmácziá-
ban, mit Zsigmond nem volt képes megakadályozni. A trieszti békében
(1413) Yelencze jogos birtoka Zárát, Nonát, Sebenicót, Scardonát és
Ostrovizát illetőleg elismertetett; kevéssel ezután felsőbbsége alá helyez-
kedett Sebenico, Lesina, Brazza és Curzola, melyeket az almissaiak rablásai
bírtak e lépésre, továbbá Cattaro és Pastrovicchio s végűi 1452-ben Veglia.
E szerzemények s az új háború, mely Zsigmondra nézve nagyon szerencsét-
lenül folyt le, azt okozták, hogy 1420 után az egész dalmácziai tengermellék
Velenczeé lett, kivéve a Narentát és tengerpartját, mely Chulmiához tarto-
zott, és Ragusát, melynek területe átengedések és adományok által kibővült
s mely ekkor, Magyarország védelme alatt, arisztokratikus kormányformájú
önálló községgé szilárdúlt, melynek a kereskedelmi forgalomban szerzett
gazdagsága monumentális építményekben nyert kifejezést. Ennek következ-
tében e szabad állam valamint gond nélkül nézte a velenczei uralom terje-
dését, akképen nem aggódott a törökök közeledése miatt sem. A törökök kis
napi menetekben kezdtek a tengerhez közeledni ; megszállották Herczegovinát
és Castelnuovo di Cattarót (1465—66) s innen tovább nyomúltak a tenger-
part mentén mindent elpusztítva (1467); de Ragusa évi adóban megalkudott
velők. A tizenöt esztendei harczokban kimerült Velencze 1479-ben szintén
követte apró vetélytársának példáját s II. Mohameddel békét kötött, melynek
következtében Dalmáczia és Horvátország egy ideig ment maradt a hitet-
lenek támadásaitól. Akkor engedték át Vegliát a Frangepánok Velenczének
s ugyancsak ez időben engedték át neki (1481) Cosaccia István fiai a
macarskai tenger mentét és a Narenta vidékét.
Velencze ugyanekkor tengerészeti intézményeinek oly módon való
átalakításán fáradozott, hogy a hajózás minden haszna egyes egyedül neki
jusson. Ez okból a dalmácziai városoknak a Közép-tenger nagy kereskedelmi
helyeivel kötött régi szerződéseit érvényteleneknek nyilvánította s csupán
azok az egyezmények lettek jogerejűekké, melyeket Velencze írt alá. Ez
a változás főleg Ragusa kereskedelmi szabadságát fenyegette, mely ettől
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Volume
- 11
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.68 x 21.98 cm
- Pages
- 370
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch