Seite - 472 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

472 Lászlónak Dalmácziából való ezen kivonulása s Bosnyákország bel- vidékének meghódítása, hol Zsigmond csakhamar megfosztotta trónjától Ostoja Istvánt, azt okozta, hogy 1404-ben Veglia és Arbe, 1408-ban és 1409-ben Sebenico, Nona és Traù is meghódolt a magyar királynak. De Velenczében is föltámadtak a régi hódító vágyak. Elfogadta László ajánlatát, ki Zárát s Dalmácziához való jogait pénzen eladta neki; ezzel Velencze megszerezte a lehetőséget, hogy lassanként ismét megvesse lábát Dalmácziá- ban, mit Zsigmond nem volt képes megakadályozni. A trieszti békében (1413) Yelencze jogos birtoka Zárát, Nonát, Sebenicót, Scardonát és Ostrovizát illetőleg elismertetett; kevéssel ezután felsőbbsége alá helyez- kedett Sebenico, Lesina, Brazza és Curzola, melyeket az almissaiak rablásai bírtak e lépésre, továbbá Cattaro és Pastrovicchio s végűi 1452-ben Veglia. E szerzemények s az új háború, mely Zsigmondra nézve nagyon szerencsét- lenül folyt le, azt okozták, hogy 1420 után az egész dalmácziai tengermellék Velenczeé lett, kivéve a Narentát és tengerpartját, mely Chulmiához tarto- zott, és Ragusát, melynek területe átengedések és adományok által kibővült s mely ekkor, Magyarország védelme alatt, arisztokratikus kormányformájú önálló községgé szilárdúlt, melynek a kereskedelmi forgalomban szerzett gazdagsága monumentális építményekben nyert kifejezést. Ennek következ- tében e szabad állam valamint gond nélkül nézte a velenczei uralom terje- dését, akképen nem aggódott a törökök közeledése miatt sem. A törökök kis napi menetekben kezdtek a tengerhez közeledni ; megszállották Herczegovinát és Castelnuovo di Cattarót (1465—66) s innen tovább nyomúltak a tenger- part mentén mindent elpusztítva (1467); de Ragusa évi adóban megalkudott velők. A tizenöt esztendei harczokban kimerült Velencze 1479-ben szintén követte apró vetélytársának példáját s II. Mohameddel békét kötött, melynek következtében Dalmáczia és Horvátország egy ideig ment maradt a hitet- lenek támadásaitól. Akkor engedték át Vegliát a Frangepánok Velenczének s ugyancsak ez időben engedték át neki (1481) Cosaccia István fiai a macarskai tenger mentét és a Narenta vidékét. Velencze ugyanekkor tengerészeti intézményeinek oly módon való átalakításán fáradozott, hogy a hajózás minden haszna egyes egyedül neki jusson. Ez okból a dalmácziai városoknak a Közép-tenger nagy kereskedelmi helyeivel kötött régi szerződéseit érvényteleneknek nyilvánította s csupán azok az egyezmények lettek jogerejűekké, melyeket Velencze írt alá. Ez a változás főleg Ragusa kereskedelmi szabadságát fenyegette, mely ettől