Page - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

524 meg szokott a tengerben fürödni. Ugyané napon a birkákat, kecskéket és disznókat is megmossák a tenger vizében, hogy bőrbetegségektől meg- óvják őket. Kiváló ünnepélyességgel tartják az egyes falvak a búcsújok (zavjet\ vagy sajam) napját. Különösebb említést érdemelnek : a ragusai Balázs- búcsú (február 3-án), továbbá a Nagy Boldogasszony napján (augusztus 15.) Sinjben és az áldozó csütörtök előtti hétfőn a zefevoi Szűzanya tiszteletére Nonában tartatni szokott búcsú. Kezdjük ez utóbbival. Zecevo egy Nonától éjszakra fekvő kis sziget, melyet apály idején száraz lábbal is járható keskeny tengerszoros választ el a szárazföldtől. E szigeten ősrégi idők óta nagy tiszteletben állott egy Mária-szobor, melyet a szigetről zeíevói Máriának neveztek el; e szobrot később különféle csodajelek következtében Nonába vitték át s ott egy, a székesegyház mellett álló külön kápolnában helyezték el. A Boldogságos Szűz e nagy hírű szobrának tiszteletére évenként ezer meg ezer, mindkét nembeli zarándok csődűl közelről s távolból Nonába. Némely évben 6000—7000 ember rakja le az ünnep előestéjén, vagy magán a búcsúnap reggelén áldozati ajándékait a csodatévő szobor lábai elé. A búcsú napján az egybe sereglett sokaság mindjárt megérkezte után a templomba megy misét hallgatni, melynek végeztével a papnak átadják néhány halotti mise díját, meg az áldozati ajándékokat, melyek némi pénzösszegen kivűl ezüst koronákból, viaszból, tömjénből vagy virágkoszorú- ból, arany vagy ezüst gyűrűből, vagy egy pár fülönfüggőből állhatnak. A templom előtt egész délelőtt folyik az egyes helységekből való gyülekezés és dalolás meg koló-tánczolás. Sátrakban és a földön enni és inni valót, Mária-képeket és olvasókat árúinak. Nagy mise után körmenet következik, melyben a Mária-szobrot négy pap viszi a vállán. A körmenet a székes- egyháztól egész az úgy nevezett Mária-molóig halad; útközben előbb egy közelebbi, aztán egy másik, a tenger mellett lévő, virágokkal díszített kőoltárnál megállnak s a pap az evangelium olvasása után keresztjével megáldja a népet és a földeket; mihelyt a menet az oltárokat elhagyja, a nép mohón elkapkodja az azokat díszítő virágokat, melyeket igen nagy becsben tartanak. Az oltárok körűi, mielőtt a szoborvivők oda érkeznének, a környék legcsinosabb és legjobb erkölcsű hajadonai dalolás mellett kólót lejtenek. Végűi egy e czélra gazdagon földíszített hajóra teszik a szobrot és számos kisebb-nagyobb, föllobogózott hajó, csónakok és bárkák raja között Zeíevo szigetére viszik át. A szobornak a szigetre való átvitelekor a nép a