Seite - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
Bild der Seite - 524 -
Text der Seite - 524 -
524
meg szokott a tengerben fürödni. Ugyané napon a birkákat, kecskéket és
disznókat is megmossák a tenger vizében, hogy bőrbetegségektől meg-
óvják őket.
Kiváló ünnepélyességgel tartják az egyes falvak a búcsújok (zavjet\
vagy sajam) napját. Különösebb említést érdemelnek : a ragusai Balázs-
búcsú (február 3-án), továbbá a Nagy Boldogasszony napján (augusztus 15.)
Sinjben és az áldozó csütörtök előtti hétfőn a zefevoi Szűzanya tiszteletére
Nonában tartatni szokott búcsú. Kezdjük ez utóbbival. Zecevo egy Nonától
éjszakra fekvő kis sziget, melyet apály idején száraz lábbal is járható keskeny
tengerszoros választ el a szárazföldtől. E szigeten ősrégi idők óta nagy
tiszteletben állott egy Mária-szobor, melyet a szigetről zeíevói Máriának
neveztek el; e szobrot később különféle csodajelek következtében Nonába
vitték át s ott egy, a székesegyház mellett álló külön kápolnában helyezték
el. A Boldogságos Szűz e nagy hírű szobrának tiszteletére évenként ezer
meg ezer, mindkét nembeli zarándok csődűl közelről s távolból Nonába.
Némely évben 6000—7000 ember rakja le az ünnep előestéjén, vagy
magán a búcsúnap reggelén áldozati ajándékait a csodatévő szobor lábai elé.
A búcsú napján az egybe sereglett sokaság mindjárt megérkezte után
a templomba megy misét hallgatni, melynek végeztével a papnak átadják
néhány halotti mise díját, meg az áldozati ajándékokat, melyek némi
pénzösszegen kivűl ezüst koronákból, viaszból, tömjénből vagy virágkoszorú-
ból, arany vagy ezüst gyűrűből, vagy egy pár fülönfüggőből állhatnak.
A templom előtt egész délelőtt folyik az egyes helységekből való gyülekezés
és dalolás meg koló-tánczolás. Sátrakban és a földön enni és inni valót,
Mária-képeket és olvasókat árúinak. Nagy mise után körmenet következik,
melyben a Mária-szobrot négy pap viszi a vállán. A körmenet a székes-
egyháztól egész az úgy nevezett Mária-molóig halad; útközben előbb egy
közelebbi, aztán egy másik, a tenger mellett lévő, virágokkal díszített
kőoltárnál megállnak s a pap az evangelium olvasása után keresztjével
megáldja a népet és a földeket; mihelyt a menet az oltárokat elhagyja, a
nép mohón elkapkodja az azokat díszítő virágokat, melyeket igen nagy
becsben tartanak. Az oltárok körűi, mielőtt a szoborvivők oda érkeznének,
a környék legcsinosabb és legjobb erkölcsű hajadonai dalolás mellett kólót
lejtenek. Végűi egy e czélra gazdagon földíszített hajóra teszik a szobrot és
számos kisebb-nagyobb, föllobogózott hajó, csónakok és bárkák raja között
Zeíevo szigetére viszik át. A szobornak a szigetre való átvitelekor a nép a
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Band
- 11
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.68 x 21.98 cm
- Seiten
- 370
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch