Page - 584 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11
Image of the Page - 584 -
Text of the Page - 584 -
584
a hajuk tépése, stb. A gyászidőre vonatkozó régi hagyományos szabályt
azonban még a partvidék népe is szentül megtartja. Továbbá még ma is
feketére festik azon ház kapuját és ablakfáját, melynek ura meghalt, s az ily
háznak hónapokon át zárva tartják az ablakait. Nem egy özvegy, ki nem
megy másodszor férjhez, még ma is holtáig fekete ruhában gyászolja férjét;
azonban az, hogy mint hajdan, egy egész éven át szobájába zárkózzék s több
évig ne menjen templomba, ma már nem szokásos. A falvakban haláleset
alkalmával a legérdekesb a sokszor valóban költői becscsel is bíró sirató-
versek éneklésének szokása. E verseket szomorú dallamra férjeért a felesége,
fivéreért a nőtestvére, fiáért az anyja szokta énekelni s bennök néhány
versszakban benfoglaltatik az elhúnyt egész élettörténete, s némelyikök
oly szépen van megszerkesztve, hogy egyes utánzataik e költői műfaj remek
példáiként a műirodalomba is belekerültek.
Még vagy húsz évvel ez előtt némely hegyi faluban szokásban volt,
hogy az eljegyzett hajadon lakodalma előtt pár nappal reggel kiment a
falun kivűl valamely magános helyre, hogy ott sirató versek éneklésében
gyakorolja magát özvegysége esetére.
Rögtön a halott elföldelése után pálinkás torra gyülekszik össze a
gyászoló közönség, melyen az életben maradtak egészségére isznak; a
görög-keleti hitfelekezetűeknél ez alkalommal az úgy nevezett koljivo,
vagyis mézben főtt búza a hagyományos eledel. Spizzában a sír közelében
a földre terítik az asztalkendőt vagy helyette egy szőnyeget, s erre telepedve
kenyeret eszik és bort iszik a gyászoló közönség.
Századunk elejéig a templomban, vagy legalább a körűi voltak a sír-
boltok a Bocchéban. Még ma is megvannak minden falunak a maga kőbe
vájt sírboltjai, melyek a lakosok vagyonosságához mérten többé vagy
kevésbbé díszesek. Egyszerűen a puszta földbe csak a teljesen szegény
halottakat temetik.
Zene.
Az Adriai tenger keleti partjai, névszerint Isztria és Dalmáczia zene
tekintetében már a legkorábbi időkben sem csekély jelentőségűek voltak.
Az ó-keresztény időbeli dalmata zeneértőkről Szent Jeromos története is
megemlékezik, a ki 329-ben született Zrinjben (Stridon) keresztény szülőktől
s Rómában végezte tanúlmányait. Öt említik a „kánoni óráku, vagyis amaz
énekek szerzőjeűl, melyeket a zárdai szerzeteseknek és a kanonokoknak a
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Volume
- 11
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.68 x 21.98 cm
- Pages
- 370
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch