Page - 626 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11
Image of the Page - 626 -
Text of the Page - 626 -
626
Ezek miatt hanyatlott le a dalmát irodalom a XVII. század alkonyán.
Ámde még sem aludt el teljesen, mert a XVIII. század kezdetén volt még
egy nevezetes író, egy ragusai származású jezsuita, később Benedekrendi
szerzetes, Djordjió Ignácz, ki latin és olasz nyelven is számot tevő munkákat
hagyott hátra. Egyesek véleménye szerint, mint szláv költő, Gundulic-tyal
és Palmotié-tyal versenyez az elsőség pálmájáért. Tere a lantos költészet,
mely ő nála nem fárasztó, mint a legtöbb elődjénél, hanem könnyen és
gyönyörködtetően foly. Nyelve tiszta és magvas ; stilusa a fenséges, olykor
teljesen eredeti gondolatok minden árnyalatához a legfínomabban oda simúl.
Verselése könnyen gördülő és harmonikus, rímei nem erőltetettek. Djordjíé
vallásos költeményeket is írt, melyek közül legjelesebbek „A vezeklő
Magdolna keservei" („Uzdasi Mandaljene pokornice"), meg egy sikerűit
pásztorjátéka tájnyelven. A prózával is tett kísérletet.
A XVIII. században még egy költő válik ki, kit a dalmaták egyik
legszebb ékességöknek tartanak és ki az összes szerb-horvátoknál olyan
népszerűségre tett szert, mint egyetlen ragusai dalmát költő sem. Költészete
el is üt lényegesen a ragusai írókétól és alakra nézve közeledik az újabb
szerb-horvát irodalom költészetéhez úgy annyira, hogy e közt és a régi
ragusai időszak közt összekötő lánczszemnek tekinthető. Kació Miosié
András Ferenczrendi ez, a ki Macarsca közelében Bristben született.
Mint a népköltészet buzgó kedvelője, a költői néphagyományok kutatását
tűzte ki czéljáúl. Valamint Gundulié és Palmotic beútazta volt Herczegovinát,
hogy az ottani szép tájszólást elsajátítsa: úgy ő is azokat az utazásokat,
melyeket mint pápai követ Dalmácziában, Bosnyákországban és Herczego-
vinában tett, arra használta föl, hogy nemzetére vonatkozó hagyományokat,
régi kéziratokat és más régi emlékeket gyűjtsön, melyeket költőileg
földolgozván, „A szláv nép kellemes mulatsága" („Razgovor ugodni naroda
slovinskoga") czímmel adott ki, mely azonban inkább „Pjesmarica" (Énekes-
könyv) néven ismeretes. E könyv 140 költeményt foglal magában, melyek
ó-szláv, szerb, horvát, bosnyák és bolgár királyok, meg egyes vitézek és
városok hősi tetteit éneklik meg. Valódi népdal ugyan csak kevés van
közöttük, azonban annyira népies nyelven vannak írva, hogy az első
pillanatban csak nehezen különböztethető meg bennök a műköltészet a
népdaltól. Kacic e könyvet, mint maga mondja, nem olyan tudós és művelt
emberek számára írta, kik latinúl és olaszúl tudnak, hanem „a szegény
köznép és pásztorok" számára, a kikbe be akarta csepegtetni a hajdankoruk
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Volume
- 11
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.68 x 21.98 cm
- Pages
- 370
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch