Page - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

250 hasonló codex tartott fenn számunkra a XV. század első felétől a következő század elejéig, bibliai elbeszéléseket, legendákat, szent énekeket, hazafias fohászokat tartalmaznak. A prózaiak között talán legszebb és legméltóbb a külön kiemelésre a „Példák könyvéu-nek hymnusa a halálról, a melynek ismétlődő refrainjei: „Elmegyek meghalni", a lemondás és a világ meg- vetésének hatalmas siralmát tolmácsolják erőtől duzzadó érzéssel s fenséges nyelven. Meghatóak és a legmélyebb költészet forrásából fakadók különösen a Mária-siralmak, melyeknek gazdag anyagát tartották fenn codexeink kötetlen beszédben, míg a verses átdolgozásokban az első helyet kétség kivűl a Szent Bernát hymnusai foglalják el. E hymnusok névtelen átdolgo- zójának nyelve még nem elég sima, de van benne rhythmusos és igazi szemléltető erő, az érzelmeknek pedig oly bensősége és mély áhítata nyilat- kozik benne, a milyen ritkítja párját a közép-kori magyar lyrában. Hangja fölemelő és szívreható ; akár csak az eredetit olvasnók, a melyet a névtelen átdolgozó jóformán csak mintául használt művében. íme például: „A fel- feszített Krisztushoz" szóló hymnus következő versszaka : Ismerj engöm, édös váltóm! Nem fárattcság, sem nehésség, Légyen te szent kénod gondom. De vígasság és édösség, Keserüllek tiszta szívvel, Ha kénodban őrizendlek, Kívánatos akaratval, Körösztfádon ölelendlek. Az érzésnek e bensősége párosul az elbeszélés egyszerűségével némely legendában, mint a Szent Elekről szólóban is, míg a Margit-legenda, mely a közép-kor vallásos buzgóságának s a szerzetesek életének hű korfestője, már inkább a száraz krónika felé hajlik. A magyar költészet történetében azonban sokkal fontosabb a Katalin-legenda, mely az egyiptomi Costus király leányának, Katalinnak születését, élete viszontagságait és vértanú- ságának történetét mondja el. A Katalin-legenda jellemző képviselője ama kor naiv fölfogásának, a melyben keletkezett; látszik rajta a scholasticus szemlélődés teljes elfogúltsága, korlátolt szelleme, de mind ez a nyelv egyéni erejével alkalmazva, szép kifejezésekben, igen gyakran szabályosan lüktető rhythmusban. Ezeknek hatását nem képes megrontani a soroknak merész rendje, egyenlőtlensége s a nem ritkán hiányzó hangarány sem. Jóllehet a műben a tanító elem kelleténél több helyet foglal el s a hosszas vitat- kozásokat nem igen hatja át költői erő és hév : lehetetlen mégis a szerző- nek némi törekvését el nem ismernünk, a mely a szenvedélyek rajzában nyilvánúl.