Page - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1
Image of the Page - 260 -
Text of the Page - 260 -
260
népet elveszté, mert nem ismerte el a Messiást, a magyart a némettel és
törökkel sújtja, mert üldözi Krisztus igaz vallását s a régi tévelygéstől nem
akar szabadúlni. E mély hazafi-fájdalom a bibliából táplálkozik s így zengik
protestáns költőink Mózes átkát, a babyloni fogság panaszait és Jeremiás
siralmait, a melyekkel sokszor a legélesebb gúny, a legsötétebb gyűlölség
vegyül, mint példáúl Szkkárosi Horváth Andrásnál, a kinél nálunk ez idétt
senki sem írt erővel teljesebb nyelven, kíméletlenebb kritikával s maróbb
satyrával. Épen oly őszinte védője a népnek, mint kíméletlen támadója az
uraknak. Soha ki nem fárad a küzdésben, az elnyomottakért való lelkesűlés-
ben s épen oly kedvtelve teszi nevetségessé a fennálló társadalmi rendet,
mint e rend egy-egy kiváló vagy jelentéktelenebb képviselőjét a római
pápától elkezdve az utolsó szerzetesig.
A vallási vitáknak s feddő költeményeknek e komor hangja, e sötét
keserűsége teremti meg az úgy nevezett dialogizált satyrákat, a melyek
a magyar dráma történetében nevezetes forduló pontot jelölnek. A myste-
riumok ugyan, a melyekből újabban szép számmal összegyűjtöttek a nép
ajkáról, kétség kivűl már a XIII. és XIV. században virágzottak nálunk is,
de nagyon valószínűen megmaradtak azon a fokon, midőn még a templomi
liturgiának voltak mintegy kiegészítő részei s önálló világi színművé nem
fejlődhettek. A magyar dráma legtöbb valószínűséggel azon színjátékokat
tekintheti őseinek, a milyenek a XVI. században az olasz színművek és
a német iskolai drámák utánzatakép nálunk is hajtottak néhány termő ágat.
így Sztáray Mihály „Az igaz papság tíkörett és „A papok házassága" czímű
dialogizált satyrákat írta e tájban, a melyekkel a magyar iskolai szín-
játékoknakjóformán három századon keresztül háborítatlanúl fejlődő sorozatát
nyitotta meg. Csak az irodalmi újítás korában, a XVIII. század második
felében, nyert a magyar dráma újabb lendületet, addig csupán egyetlen
drámáról emlékezünk meg röviden, a mely pedig nem is annyira dráma,
mint korrajz. Ez a „Komédia Balassi Menyhárt áruitatásárólu, mely a
XVI. század egyik leggonoszabb, legjellemtelenebb emberét, a vitéz, de
rabló főurat, a kiben a kor összes erkölcstelenségét, számító cynismusát
megszemélyesíti a szerző, állítja előttünk pellengérre. A protestáns, való-
színűleg unitárius névtelen drámaíró az egész katholikusságot gúny tárgyává
teszi az esztergomi érsek személyében s éles hangot ád a rabló főurak által
elgyötört szegény nép panaszának és boszújának. Balassi, hogy Zsigmond
királytól nyert várait Miksa király alatt is megtarthassa, áttér a katholikus
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország III (1), Volume 12/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország III (1)
- Volume
- 12/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1893
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.95 x 21.91 cm
- Pages
- 330
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch