Page - 300 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

300 szolgáltattak először gazdagabb anyagot. Nagy és jótékony hatással volt valamennyiökre Horvát István, a kitől íróink nemzeti önérzetet és erős hazafiságot tanultak. Kisfaludy Károly számos komoly színművet és vígjátékot írt ; amazok közt legkiválóbbak a „Stibor vajda", „Iréné" és „Csák"; emezek között a „Kérők", „Csalódások" és „Leányőrző". Drámáin kivűl víg elbeszéléseket (Tollagi Jónás, Sulyosdi Simon) s lyrai és kisebb költői elbeszéléseket, ballada-féléket is írt. Lantján több hang rezdült meg, de talán legmélyebb hatást tett az a bánatos kesergés, a mely „Mohács"-ából érezhető, s a mely az ősi dicsőség siralmát a jobb idők reményével igyekszik feledtetni. Néhány népdallal is tett kísérletet, a melyekben hol borongó kedélye, hol tréfálkozó kedve nyilatkozik naiv hangon ugyan, de nem egészen népies nyelven. írói pályájának érdemei általános hatásán kivűl legfőkép színműveihez fűződnek. A magyar színjátszók Kisfaludy Károly fölléptéig többnyire az érzelgős német színdarabok gyarló fordításait vagy átdolgozásait adták elő, vagy oly drámákat, melyekben a régi magyar történelemnek egy-egy nagy neve szerepelt, de nem egyszersmind alakja is. A nemzeti tárgyakat egy már kész idegen mese keretébe illesztették, az idegen hősöknek magyar neveket adtak, a cselekvényt magyar földre helyezték át, de színműíróinknak nem volt sem elég leleményök, sem elég technikai érzékük. Ily állapotban találta Kisfaludy Károly a magyar drámát. A divatos ízlésnek ő is hódolt eleinte, de aztán arra fordította legfőbb gondját, hogy ezt az uralkodó ízlést megnemesítse s a színpad durva nyelvét finomabbal, a művelt társalgás nyelvével, egészen kiszorítsa. Drámái közül a korábbiak nagy részt csak történelmi rajzok ugyan, melyekben a hazafias önfeláldozásnak, az adott szó szentségének, a magyar vitézségnek és nagylelkűségnek dicsérete hangzik; de a magyar társadalmi élet találóbb rajzai, a jó magyarság, az önálló lelemény nem téveszthették hatásukat a közönségre. Nyelvök áradozó, s tragikai erő ritkán van bennük. Későbbi tragédiái azonban mind a jellemrajz, mind a cselekvény megalkotásában nagy haladást mutatnak, alapeszméik igazán tragikaiak s jól kigondoltak. Sikerültebbek vígjátékai. Egész iránya, tárgyai, hangja és nyelve egyaránt a vígjáték atyjává teszik őt irodalmunkban. Senki sem ismerte akkor jobban a magyar társadalmi életet, a melyben a költő annyit hányódott, annak eszméit, alakjait, erényeit és gyarlóságait, mint Kisfaludy Károly. O vitte mindezeket először a magyar színpadra. Előzménye itt