Page - 319 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

319 es nepies hangon szölalnak meg, nagy nepszerüsegre jutottak. A Petöfi utanzöi eilen Arany Jänoson es Tompän kivül nehäny maig is elö jeles költönk lepett föl elmeletben es gyakorlatban, hogy a nemzeties mükölte- szetnek folytatöivä legyenek a lyräban is. Ezek nemes l'zlesükkel s a forma iränti erös erzekükkel jötekonyan hatottak irodalomra s közönsegre egyaränt. A legkivälöbbak Gyulai Pal, Ltvay Jözsef es Szäsz Käroly, kik becses müveket alkottak a lyräban is, noha Gyulai es Szäsz Käroly irodalmi munkässägänak sulypontja nem a lyrai költeszet, hanem amaze a kritika es irodalomtörtenet, emeze a müforditäs teren van. Szäsz Käroly a viläg- irodalom regibb es üjabb remekei (Nibelungenlied, Tennyson, Moore, Burns, Byron, Hugo Viktor, Lamartine, Heine, Goethe, Schiller, Dante es Shakspere több darabja) közül szämosat forditott nyelvünkre a „különbözö egyenise- gekhez valö simüläs ritka adomänyäval", a legnehezebb formäk nehez- segeinek, mondhatni, könnyü legyözesevel s mesteri technikäval. Ö a müforditäsnak nälunk Arany Jänos mellett a legkivälöbb kepviselöje. Ezeken kivül Vajda Jänost kell fölemlitenünk, a kinek költeszete eröt es melyseget mutat, s lantjän a szenvedely egy-egy kitörese, vagy valamely sötet indülat, vagy bölcselmi eszme talälnak megragadö kifejezesre. Petöfi elbeszelö költemenyei közül legkitünöbb a „Jänos viteztt, a melynek irodalomtörteneti fontossäga abban van, hogy a nepmesek naiv kepzeletet s idylli kedvesseget beleolvasztvän a mükölteszetbe, egy hatalmas tehetseg felenk geniusät fölbätoritotta s öntudatos müködesre serkentette. Arany Jänos (1817—1882) e mü hatäsa alatt fogott a „Toldi" czimü trilogiäjänak elsö reszehez, hogy längelmejevel megkettöztesse a Petöfi törekveset, mely a nepkölteszet termö ägait oltotta mükölteszetünkbe. Azert irta Petöfi elragadtatäsäban hozzä, midön a „Toldiu-t keziratban olvasta: Mit en nem eg^szen dicstelenül kezd6k, Folytasd te, barätom, teljes dicsöseggel! A mily nagy ätalakitäst hajtott vegre Petöfi a lyräban: ep olyat vitt veghez Arany az eposzban es balladäban. A nepies es müveszi ö näla jelenik meg a legtökeletesebb öszhangban nemcsak a földolgozott tärgyak vältoza- tossägät tekintve, hanem a költöi alkotäsban, a verseles müveszeteben, a nyelv bämülatos gazdagsägäban, erejeben s bäjäban is. Nemzeti egyeni- s6günket a leghivebben es legplasticusabban kiemeli, s „mindent összeszed a hagyomänyböl es nepeletböl, a miben nemzeti jellemvonäs nyilatkozik es alkalmas a költöi földolgozäsra". A hun-magyar es a Toldi-monda