Page - 136 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

136 őrségeket rendeltek, melyeket az egyes törzsek szolgáltattak. Tacitusból tudjuk, hogy a helvétek tartománya szintén így volt berendezve; olvashatjuk ugyanezen történetírónak a germán légiók és a helvétek közti harczokról szóló tudósításában azt is, hogy azokban a Vitellius-pártiak a rhäti nép- fölkelés segítségét is fölhasználták. De csak nem régiben derűit ki egy fölíratból, hogy (az ismeretlen fekvésű) Ircavium castellumot egy ÓOO lándzsásból (gaesati) álló őrség tartotta megszállva a birodalmi hadsereg egy kiszolgált altisztjének parancsnoksága alatt. A breonok fegyveres népéről a Kr. u. 500-dik év tájáról van tudomásunk, mikor is az az Augusta Vindelicorumból Tirolba vezető szorosokat őrizte. Útmenti erősségek voltak : a mai Föder várkastély (vagyis „castellimi vetus") Auer mellett déli Tirol- ban, a hol több római föliratot találtak; a már említett Teriolis, melytől „Tirol" grófság a nevét kapta, továbbá Sabiona (Säben), aztán meg, mert Horatius költeményében ilyenféle erősségeket említ, kétségkívül a Sterzing melletti Sprechenstein és Greifenstein vára, sőt egyéb várak is, melyek a római idők letűntével más módon hatottak Tirol sorsára. Kiváltképen fontos volt Sabiona vidéke, mert az ottani vámhely nagy forgalmú, s ezért a külföldi hatásoknak egyik góczpontja volt. A vámot nagy vállalkozóknak adták bérbe, kiknek hivatalnokai legnagyobb részt keleti származásúak voltak. Ezek juttatták Sabionába saját honi isteneik tiszteletét, névszerint az „ezernevű Isis"-ét, melyet csakhamar a benszülöttek is elfogadtak. Ugyanezen módon került a Nonsbergre Serapisnak és a kutyafejű Anubisnak, vagy a Sterzing melletti Mauls vidékére Mithrasnak a tisztelete. Bizonyság erre az itt talált nagy Mithras-emlék, melyet most a bécsi cs. és kir. műtörténelmi múzeumban őriznek; ez emléken Mithras szokott alakjában, vagyis mint phrygiai süveges fejű ifjú látható, a mint kését a bika szügyébe döfi; a bika mellett mindenféle jelképes állat van, ú. m. egy kígyó, egy skorpió és egy kis kutya, mely ugatva szökik a bikára. Ezek az isteni tiszteletek útegyengetői voltak a kereszténységnek, mely már a III. században behatolhatott e vidékekre, de a félre eső völgyekben csak a IV., vagy az V. században honosúlt meg a császári kormányzat nyomása, vagy a térítők buzgalma folytán. Bizonyára nem véletlenség, hogy Sabiona, miután „Isis utolsó papja" (hogy Pichler Adolf költő szavait használjuk) működni megszűnt, keresztény püspöki székhelylyé lett. Ne feledjük azt se, hogy a római világuralom afrikai, ázsiai és európai tartományokat egyesített és vezetett egyöntetű félévezredes fejlődésre. Rhätia