Page - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

138 A római korszaknak törvényhatósági szervezetét (kivéve Tridentumot és vidékét, mely az italiai fejlődés nyomán haladt) Tirolnak két pontján ismerhetjük föl világosabban : Brigantiumban és Aguntumban. Brigantium, mint a Kr. utáni III. század vége óta hadi czélokra használt Bodeni-tó legfontosabb kikötője, s mert a dunai határtól Curián (Chur) át Italiába vezető út rajta vezetett át, fontos volt. Katonai őrség állomásozott benne, s az istálló istennőjének, Eponának, itt talált képéből azt gyaníthatjuk, hogy Brigantiumban nyilvános istállók is voltak. A község nem volt nagy, a mint hogy itt mai mértéket nem is alkalmazhatunk; de volt fóruma, voltak fürdői, mozaikjai, szentélyei, oszlopos folyosói, a mint az akkori időszak építészeti módja megkívánta, úgy, hogy a bregenzi helyi múzeumot érdekes maradványokkal lehetett megtölteni. E tekintetben Brigantium Cambodunummal, a mai Kemptennel vetekedett. Míg így egész Vorarlberg Brigantium városi területéhez tartozott, a Pusterthalnak is megvolt a maga „városa" : Aguntum. Ezt a nori községet, mely szervezetét Claudius császártól nyerte, korábban kevéssé alapos okokból Innichen mellé helyezték; de valójában Lienztől keletnek egy órányira, a Debant-patak melletti Dölsach vidékén fekhetett. Bizonyítja ezt az Aguntumból kiinduló mérföldkövek számítása (egy Innichen mellett talált ilyen kő Aguntumtól 44 miliát, a Lorenzen mellett talált pedig 56 miliát számít), meg az a fölírat is, melyet az 1882-diki árvízkor a Debant pataka vetett ki. Ez a fölírat (most az innsbrucki múzeumban) „az aguntumi Genius tisztelőinek" temetkező helyével ismertet meg bennünket. Nem messzire innét, Nussdorfnál, hypocaustumokat, a római lakóházaknál szokásos földalatti fűtőhelyiségeket ástak ki. A személyiségek közül ismerünk néhány duumvirt (a tőrvényhatóság polgármesterét), továbbá egy innen származó praetorianust, a ki Septimius Severus alatt Rómában szolgált; végre egy honorátiornak a rabszolgáját. Az út a Dráva mentén vitt lefelé a Pleckenalpon át Aquilejába, római időkben Venetia fővárosába, nyugatnak pedig Litamum és Sebatum állomásokon át a Birrus (a mai Rienz) völgyén keresztül az Eisack melletti Vipitenumba. Éjszakra a Tauerek átjárói ősrégi közlekedési vonalak voltak. Aguntumi tisztviselők nevei fordúlnak elő a Chiem-tó vidéki feliratos köveken is. Milyen népesek voltak a mellékvölgyek és mennyiben lettek részeseivé a forgalomnak, bizonyossággal nem tudjuk; de úgy látszik, hogy ez időszak- ban a népesség szaporodott s a mívelés alá vett földterület is nagyobbodott.