Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1
Bild der Seite - 138 -
Text der Seite - 138 -
138
A római korszaknak törvényhatósági szervezetét (kivéve Tridentumot
és vidékét, mely az italiai fejlődés nyomán haladt) Tirolnak két pontján
ismerhetjük föl világosabban : Brigantiumban és Aguntumban.
Brigantium, mint a Kr. utáni III. század vége óta hadi czélokra
használt Bodeni-tó legfontosabb kikötője, s mert a dunai határtól Curián
(Chur) át Italiába vezető út rajta vezetett át, fontos volt. Katonai őrség
állomásozott benne, s az istálló istennőjének, Eponának, itt talált képéből
azt gyaníthatjuk, hogy Brigantiumban nyilvános istállók is voltak. A község
nem volt nagy, a mint hogy itt mai mértéket nem is alkalmazhatunk; de
volt fóruma, voltak fürdői, mozaikjai, szentélyei, oszlopos folyosói, a mint
az akkori időszak építészeti módja megkívánta, úgy, hogy a bregenzi helyi
múzeumot érdekes maradványokkal lehetett megtölteni. E tekintetben
Brigantium Cambodunummal, a mai Kemptennel vetekedett.
Míg így egész Vorarlberg Brigantium városi területéhez tartozott,
a Pusterthalnak is megvolt a maga „városa" : Aguntum. Ezt a nori
községet, mely szervezetét Claudius császártól nyerte, korábban kevéssé
alapos okokból Innichen mellé helyezték; de valójában Lienztől keletnek
egy órányira, a Debant-patak melletti Dölsach vidékén fekhetett. Bizonyítja
ezt az Aguntumból kiinduló mérföldkövek számítása (egy Innichen mellett
talált ilyen kő Aguntumtól 44 miliát, a Lorenzen mellett talált pedig
56 miliát számít), meg az a fölírat is, melyet az 1882-diki árvízkor a
Debant pataka vetett ki. Ez a fölírat (most az innsbrucki múzeumban) „az
aguntumi Genius tisztelőinek" temetkező helyével ismertet meg bennünket.
Nem messzire innét, Nussdorfnál, hypocaustumokat, a római lakóházaknál
szokásos földalatti fűtőhelyiségeket ástak ki. A személyiségek közül ismerünk
néhány duumvirt (a tőrvényhatóság polgármesterét), továbbá egy innen
származó praetorianust, a ki Septimius Severus alatt Rómában szolgált;
végre egy honorátiornak a rabszolgáját. Az út a Dráva mentén vitt lefelé
a Pleckenalpon át Aquilejába, római időkben Venetia fővárosába, nyugatnak
pedig Litamum és Sebatum állomásokon át a Birrus (a mai Rienz) völgyén
keresztül az Eisack melletti Vipitenumba. Éjszakra a Tauerek átjárói ősrégi
közlekedési vonalak voltak. Aguntumi tisztviselők nevei fordúlnak elő a
Chiem-tó vidéki feliratos köveken is.
Milyen népesek voltak a mellékvölgyek és mennyiben lettek részeseivé
a forgalomnak, bizonyossággal nem tudjuk; de úgy látszik, hogy ez időszak-
ban a népesség szaporodott s a mívelés alá vett földterület is nagyobbodott.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Tirol és Vorarlberg (1)
- Band
- 13/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1893
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.22 x 22.45 cm
- Seiten
- 314
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch