Page - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

290 Strassburg, du wunderschöne Stadt" kezdetű, meg az „Es wollt' ein Mädchen früh aufstehen" (Egyszer egy lány korán akart kelni). A többi világi dal részben a havasi gyöngyéletet és a hegyi tanyákon való szeretkezést dicsőíti, részben pedig a vadász és orvvadász kalandos pályájáról szól, s kivált amannak emettől való gonosz kijátszását kedveli tárgyául. Ilyen pl. az „I bi' halt a Wildschütz, a lebfrischer Bua" (Vadorzó vagyok, hetyke s víg gyerek). A dalok leggazdagabb csoportja a szerelmieké, melyek, ha nem a havasi- vagy a vadorzó-dalok köntösét viselik, majdnem mindig a „Schnader- hüpfel" alakját öltik föl. E négy-, vagy helyesebben csak két soros, négy-négy ütemű fürge dalocskákban a nép kiönti egész érzés-világát ép úgy, mint élet-bölcseletét. A „Schnaderhüpfel" szülőhelye a fonón kivűl leginkább a tánczterem és a korcsmai ivószoba. Nevén kivűl már szökellő három- negyedes üteme is elárulja, hogy eredetileg tánczdal volt, a mint hogy még ma is ily dalocskák nyitják meg az igazi népies mulatságokon a kör- tánczot. Ugyanis a tánczos párjával kiáll a zenészek elé s egy pénzdarabot vet a kitett tányérra, aztán egy ilyen „Schnaderhüpfel"-t énekel, a mi azt jelenti, hogy most az ő költségére húzzák a talp alá valót. Nem ritkán az ily dalok valamely vetélytárs kigúnyolását tartalmazzák s így verekedésre is szolgálnak okúi. Efféle kihívó tartalmú ez is : So weit als is aufischau, \ (Zöld az erdő mindenütt Ist der Wald grüen Kerek e nagy határon, Und i lass zu mein' Diendl Hej, de az én galambomhoz Kan andern Bub'n gieh'n. Senki fia ne járjon !) Leginkább akkor kerül sora az ingerkedő és kihívó Schnaderhüpfel- nek, mikor két egymással vetélkedő vagy ellenséges falu legényei csoportosan boszantják vele egymást, vagy ha a korcsmában ilyenek váltogatásával tüzelik egymást verekedésre. Ilyenkor néha félóráig röpkednek asztaltól asztalhoz a csípősnél csípősebb, mérgesnél mérgesebb párdalok, míg végre a küzdő felek eléggé bele melegedtek a szóharczba s most már tettekre kerül közöttük a sor. A tiroli Schnaderhüpfel más havasi tartományok hasonló fajta termékeihez mérten kivált őseredeti üdeségével és vaskos erejével tűnik ki; de nincs meg benne a karinthiai „Pläpperliedchen" meleg bensősége. E helyett gyakran villan meg benne a humor és pajzánság csilláma, meg a gúnyolódó kedv éle, mely néha a legtisztesb dologba is bele mer kötni. E gúnyolódó kedv, mely a tirolinak annyira sajátja, némely nagyobb terjedelmű dalban is mutatkozik, minők részben „Buchstabill" (Pasquill)